2010. december 30., csütörtök

Még az új év elött...

Most kéne számba venni mi is történt idén.
Család:
Ami biztos, hogy az életembe aki fontos az itt van. Szeretjük egymást Drágával.
A lányom is jól van, igaz jővőre, az év elején vár rá egy műtét, de ez csak jobbá teszi az Ő kis életét.
A szüleimmel hullámzó a kapcsolatom, de ez elég régóta ilyen. A lényeg úgyis az, hogy jól vannak.
A hugommal kéne még dolgozni a kapcsolatunkon. De ugye ehhez is két ember kell.
Munka:
A kórházban minden rendben. Nem azt a rendelést csinálom amit szeretek, de jó pofát vágok hozzá. A lényeg az, hogy van munkám.
Ügyeletben szerencsére szeretnek, és én is szeretek itt dolgozni.
Barátok:
A barátaim megvannak, szerencsére akik a társkeresési mizériában eltávolodtak szépen lassan visszajönnek. Akinek meg azóta vagyok barátja, ill. fontos az életében Ő is segítője az életünknek.
Remélem a jövő év , sem lesz ennél az évnél rosszabb!!!!

Mindenkinek aki olvas,nagyon boldog új évet!

Jövőre folyt. köv. Addig már csak 2 kell aludni. :)

2010. december 25., szombat

Karácsonyi képek...

Merry★* 。 • ˚ ˚ •。★Christmas★ 。* 。*TO YOU
° 。 ° ˚* _Π_____*。*˚★ 。* 。*。 • ˚ ˚
•。★
˚ ˛ •˛•*/______/~\。˚ ˚ ˛★ 。* 。*★ 。* 。*
˚ ˛ •˛• | 田田|門| ˚
Nagyon boldog karácsonyt mindenkinek!

23-a éjjel még dolgoztam. Viktor hozott enni, semmi extra, de baromi finom olasz tészta volt, hozott mécsest, mi Encivel meg vittünk sütit, meg a jó kedvünket. Az est fénypontja a "napközis" kórházi tea volt. Nálunk ez finom nagyon!!! Telezabáltuk magunkat!
8kor nyitás és egész éjszaka jöttek a betegek... Mondván, hogy  hogy menjünk neki így a karácsonynak? Mindezt 37,1 fokos lázzal....
24-én reggel elmentem Titiért anyukámékhoz, aztán gyorsan haza. Drága éjjel már megfőzte a húslevest. Igen érdekes húslevest ettünk, de ízre nagyon jó volt.
Annyira édes volt, hogy megkértem bepanírozta a halakat, lement a boltba hozott még amit kértem....
Mivel Ő is keveset aludt előző éjjel, így időnként ledőltünk pihentünk kicsit majd folyt. köv.
Drága behozta a fát, és beállította a tartóba, mejd mi Titivel feldíszítettük... bár a boákat meg a világítást Drága tette fel. Köszönet érte!
Majd mikor senki nem figyelt megjött Jézuska...
Mivel még kellett kicsit várni a kajára, hogy elkészüljön,, így gyorsan megnéztük kinek mivel kedveskedtek az égiek...
Titi: Twister, Catan telepesei
Drága: Ingek
Én: Kerámia kést
Majd filmnézés után este 11kor ágyba bújtunk.
25-e: Reggel sokáig aludtunk, 9ig.
Majd készülődés, és elindultunk a szüleimhez. Kaptunk fini ebédet, meg ott is járt a Jézuska.
Titi megkapta az álmát... Egy Nintendo Wii-t
Drága kapott egy üveg jó bort
Én meg egy blúzt, meg egy étkészletet.
A hugomtól meg kaptam egy "ribanc"táskát... De azért jó ha van ilyenem is.
Holnap nekem munka, Titi megy apukájához, Drága meg elhozza a gyerekeket Sopronból.
27-től meg itthon szabin... :)

2010. december 21., kedd

Karácsony közeleg...

...már megint régen írtam... pedig hiányzik... Időnként jön az ihlet, de mire ide ülnék, már csak 3 mondat marad... azt meg feleslegesnek tartom leírni.

Pénteken Titi nagylány lett. Ez jó... de kinek??? Nekünk nem. A betegségéből kifolyólag már tudtuk, hogy jönni fog, de bíztam benne, hogy minél jobban ki tudjuk tolni. Mivel még alacsony. Tudni kell, hogy mi lányok addig növünk amíg nem menstruálunk. Akkor a hormonok elkezdik lelassítani, és megállítani a növekedést.

Közel a jan 12, mikor jön a műtét. De elötte, még karácsony.
Sütöttem karamella pitét. Ez nálunk tradicionális süti. Mindig a nagymamám sütötte mert elég pepecs melo. Tavaly megpróbálkoztam vele sikerrel. Idén újra. Finom lett!!!

Bejgli. Szerintem idén kimarad. Pedig mennyi ideig kerestem, míg pont azt meg nem találtam amit a nagyim sütött. Majd jövőre jobban szervezem a karácsonyi sütés-főzést.

Gyerekek. Titi a héten a szüleimnél. Tegnap bejárták a lakótelepet. Voltak boltban, zöldségesnél. Gyalog! Ma meg elmentek anyu általános iskolai osztálytársához beszélgetni. Szépen lassan , de biztosan haladunk!

Munka. Na az most van dögivel. Mivel a két ünnep között nem dolgozok, így most kell teljesíteni. Mikor bent vagyok nem baj, ha dolgozni kell, de ilyenkor belegondolok, hogy holnap megint "lógni fog a belem"...

2010. november 28., vasárnap

Karácsonyi készülődés

Ma van advent első vasánapja... Egyre közeleg a karácsony. Gyerekkoromban imádtam. Ilyenkor már , mikor anyukámék késöbb értek haza és egyedül voltam nyitogattam a szekrényajtókat, kutattam, kerestem. Sose bírtam a titkokat. Persze azóta megtanultam, hogy adni sokkal nagyobb öröm, sokkal élvezetesebb azt látni, hogy a másik örül neki, tetszik neki, és meglepődik.
Én megkaptam álmaim egyik ajándékát, egy mosogatógépet. Így megbeszéltük drágával, hogy nekem ne vegyen semmit. A gyerekeket lepjük meg, de mi felnöttek vagyunk, ha valamit szeretnénk úgyis megbeszéljük és megvesszük.
Lányom már 2 éve rágja a fülemet egy Nintendo Wii-ért. Nekünk ez nem csak játék, hanem fejlesztő eszköz is. Főleg a FITT része. Megbeszéltem vele még az év elején, hogy megkérjük a mamáék Jézuskáját hogy lepje meg vele az idén. Elrebegte a szüleimnek mit szeretne, és mikor kicsit elöbb mentünk, mint ahogy igértük, apukám haza állított a játékkal. Úgy kellett behozni, hogy Titi ne vegye észre. Sikerült. Sőt. Utána még elhoztam magunkhoz mert ki kellett probálni. Így Titinek meglesz az óriási öröme karácsonykor.
Remélem időnként engem is hozzá enged férni, mert nekem is jót tesz. Lehet sokat nevetni, és fogyni vele...:)

Köszönjük  Jézuska földii helytartói, drága szüleim!!!

2010. november 2., kedd

Klónozás...

Milyen jó lenne ha tudnám magamat klónozni...
Az egyik kolléganőm a héten szabin van, mivel őszi szünet van. Így helyettesítek ortopédián, de ezzel együtt engem is kell helyettesíteni az endokrinon. Na itt borult ki a bili. Mikor meglátta a dokinő, hogy nem én vagyok, és ki helyettesít kiakadt. Irány fel a főnökhöz... De mit tud csinálni Ő??? Nagyon semmit. Mert mint mondta én kirázom a kisujjamból az ortopot, és időre végzünk, addig mással sokkal hosszabb a rendelés.
Erre jön a doktornő akivel az ortop rendelem, tavaly együtt rendeltünk, hogy olyan jó lenne ha maradnék mellett és együtt rendelnénk mert sokkal gyorsabb, és neki kevesebbet kell írni, figyelhet a betegre.
Akkor ne beszéljünk még három orvosról (gasztro) akik ragaszkodnak hozzám...
Természetesen van kolléganőm akinek a  munkáját én sem tudnám csinálni. Mert sose csináltam, mert azt sem tudom mikor mit kell csinálni.
Október elején volt egy kiakadása a főnénimnek, mondhatom féltékenységi jelenetnek is... Hogy engem két munkacsoport is elvitt konferenciára, és neki ilyen munkatársa még nem volt. Nem teszek én azért semmit, hogy szeressenek velem dolgozni... Vagyok, és csinálom a dolgom.
Ugye sok ember nem tud azzal mit kezdeni, hogy utálják. Én meg nem tudom klónozni magamat, hogy mindenki örüljön annak aki vele dolgozik.
ui: Reggel jött egy sms... Ügyeletből, megkérte az egyik orvos a másikat, hogy cseréljenek, erre leesett, hogy akkor velem fog dolgozni. Örömét írta le...
Ott is szeretnek! :)

2010. október 27., szerda

Kedves BOSZORKÁNY!!!

Szerdánként 3ig dolgozom, ilyenkor söprés Titiért aki pont addig úszik és mire odaérek épp megérkezik Ő is a Zsibongóba.
Jövünk haza és mondom neki, hogy pénteken megyek kardiológushoz. Kérdi miért? Mondom, hogy azért mert magas a vérnyomásom. Erre Ő: ...és akkor ott stabilizálni fogják???
Egy közel 11 évesnek , hogy jut ilyen szó az eszébe????

..és amiért BOSZORKÁNY...
Mivel úszott így nem csinálta meg a suliban a házi feladatát. Ez itthonra maradt. Matek... Összeadás... Kéri, hogy segítsek... Na összeadni nem tudom helyette... Kiborul... Hisztizik... és megmagyarázza... Nekem meg az összes hajam szála az égnek ál...

2010. október 26., kedd

Érthetetlen...

Ma reggel fél elött 5 perccel anyukám keres telefonon... Nem is gondoltam bele, hogy ez rosszat jelenthet... Pedig...
Éhgyomorra, alig alvás után jól lebaszott...
Van egy lakásom melyben a nagypapám él, anyám apja, és én az unoka ki nem keveset dolgozik mikor megyek takarítani....
Idáig bárkinek meséltem csipőből a kérdés, miért nem Ő megy??? Az apja....
Lehet ez így lenne normális???

Na mindegy...

Persze jött az adalék... Miért dolgozom ennyit, miért nem vagyok többet Titivel??? Miért kérem meg Őket meg a barátaimat, hogy vigyázzanak rá miközben mi dolgozunk???

Nem is értem...

65 ezer forint mire elég??? Semmire...

Megbeszéltük Drágával, hogy Ő fizeti a rezsit én a kaját...  de hó végére már nekem sem fussa, Ő is beszáll, meg tankol az autóba... meg kereket cserél, meg otthon marad ha jön a szerelő...

Mert ugye ez az Ő idejükben sem volt másképp, csak lehet elfeledkezik, hogy mikor én kislány voltam az összes hétvégén a nagymamámnál voltam, az összes szünet első napjától az utolsóig. Akkor miért baj, ha a Titi is éli az életét...
Tudom, az, hogy a barátja akinél alszik időnként fiú... Titi meg lány. De Ők még csak beszélgetnek, semmi eszükbe sem jut amihez a szexnek köze lenne....

...ezt most jó volt így kiadni  magamból...

2010. október 25., hétfő

Elmaradtam...

Ne haragudjatok... Nem direkt van, de sokszor se időm se kedvem összeszedni az agyamat és írni. Sokszor az érzéseimet sem nagyon tudom megfogalmazni.
De megpróbálom összefoglalni mi is volt idáig.
Valahol a szülinapom körül hagytam abba. Megrázott, hogy 35 éves lettem. Furcsa érzés, hogy elmondhatom magamról, hogy jó esetben leéltem az életem felét, még kb ugyan ennyi van hátra. 4 év után végre megértem, hogy a szüleimmel ünnepelhettem. Idáig mindig akkor mentek nyaralni mikor e nemes nap volt. Elhívtak minket a Trófeába. Ettünk egy jót és beszélgettünk. Kellett már.
Aztán  mentek a napok, mígnem az én édes Drága párom elő nem állt az ötlettel, hogy menjünk be egy műszaki boltba és nézzük meg a mosogatógépeket. Néztük, kerestük... aztán találtunk egyet ami nagyon megtetszett, csak drága volt.
De! Drága haza , és talált egy netes oldalt ahol jóval olcsobban hozzá juthattunk.
Így október elején egy szép szombat délelött mosogatógép tulajdonosok lettünk!!! Ezzel egy nagy álmom vált megvalosulttá. Nyáron anyámáknál lakásfelújítás volt... Ők vettek mosogatógépet , én kb 6 éve könyörögtem nekik érte... Dehát... Nem baj! Mi is elértük. Igaz jó sok hétvégéje  ment rá Drágának dolgozással, meg persze én sem szoktam unatkozni és 6-9 napot ügyelek, így talán segítetettem neki ezzel is.

Megkérdeztem az én Drága lányomat, hogy mit gondol Drágáról. Azt mondta, hogy az apjának tekinti kivéve mikor nevelni kezdi. De ez a kisebb rész. :)

A csúcs ma volt... Kiakadtam.
Voltam olyan kedves, hogy adtam eg yapukának egy időpontot úgy, hogy magat írtam be helyette, mert nem tudot TAJ számot mondani. Ma felhívott, hogy jöhetnek-e. Mondtam nem akkor , hanem korábban kéne mert a doktornőnek el kell mennie, erre Ő felkapta a vizet, és elkezdett velem veszekedni. Még alternatívát is ajánlottam fel. A vége aztán az lett, hogy lehívtam a főnökemet és Ő megnyugtatta az Urat... én meg sírtam a széken...
Ritka az mikor kihoznak a sodromból... A doktornő akivel rendeltem, még Ő is mondta, hogy mennyir enyugodt és kedves voltam a  pasival akivel beszéltem... Csak nem volt eredménye.
Az a baj, hogy mivel "hisztivel" és a másik kiakasztásával elérte a pasi amit akart... Ez máshol nincs...

Na egyelőre ennyi... Most megpróbálok aludni kicsit, remélem a gyerekek is ezt teszik! :)

2010. szeptember 17., péntek

Jeles nap

ez a mai.

Sokáig vártam ezeket a napokat, mert élveztem, hogy engem ünnepelnek. De valahogy ez mai megviselt kicsit lelkileg. Olyan érzés mintha  a fél életemet leéltem volna már.

Majd holnap folyt... Itthon terror van. :-)

2010. augusztus 23., hétfő

Has MARS!

Szombat este már úgy jöttem haza Kecskemétről, hogy lázas voltam. Vasárnap reggeltől megy  a hasam. Ma meg itt szenvedek a munkahelyemen. Nem kívánom senkinek. De mivel én vagyok a főnök, így úgy gondoltam hamarabb haza megyek.

Kecskemét: Úgye ide Emeséékhez szoktunk menni, most az a szerencsés helyzet állt elő, hogy otthon volt a férje is, aki töri tanár. Délután  bementünk a városba és egy rögtönzött "töri óra" keretében mesélt az épületekről, a városról ,  meg bementünk abba a suliba ahol tanít és megnéztük a tabló képet amit csináltak idén a végzőseivel. 
Azt gondolom ez Drága gyermekeiben örökre megmarad!!!

2010. augusztus 20., péntek

A BKV értem van!!!

Kedvenc napjaim egyike a csütörtök.
Ilyenkor 8 órai munka után még 12 ügyelet. Szeretek ügyelni nem ezzel van a baj....

Ma nem mentem haza abban a szabad 4 órámban ami a két munka között volt, hanem elmentem a Duna plázába, mert elhagytam a Smart kártyám és gondoltam szerzek újat! :-)

Visszafelé a 191-es busszal jöttem, a kicsit késve indult így pont elértem.
Nem ült rajta senki csak én. Megálltunk az összes megállóban...

Végül csak engem hozott el... Mintha  nagy taxival jöttem volna...A szépséghibája persze az volt, hogy nem a kapuban tett ki, hanem a buszmegállóban...

Bár volt rá példa mikor felújították az utat ahol jár a busz , és átterelték ide a kórház mellé, hogy volt kedves sofőr aki a kapuban rakott ki minket...:-)

2010. augusztus 10., kedd

Éjszaka...

Szeretek éjszakázni.  Mivel alapjában bagoly típusú ember vagyok, így könnyen fent tudok maradni sokáig. Szerencsére tegnap erre nem volt szükséges, bár aludni azt nem tudtam.

Hajnal fél 4 kor telefon... Gyerek lázas, hirtelen ment fel... a láz úgy szokott, nem kopogtat előtte, hogy bejöhet-e???   39 , 6 fok
Igen ez egy magas láz, de csillapítható! Mondtam anyukának adjon a gyereknek egy lázcsillapítót...

Fél óra múlva újabb telefon... Mentők... Anyuka kihívta Őket mert Ő izgul, aggódik mi lesz a gyerekkel...
Elvileg ha minden jól megy akkor le megy a láza... Ha nem megy minden jól akkor feljebb megy a hője és be kel tenni hűtőfürdőbe. De a gyerekek 99,5 %- jól reagál a gyógyszerre...
Ez a gyerek is. Orvos kiment, ott 38, 6 fok a láz. Ez pont az a hőmérséklet amin elgondolkodunk, hogy adjunk-e gyógyszert vagy sem...

Nem értem a szülőket, mi is voltunk gyerekek, velem meg a húgommal sose futottak ügyeletre, és nem azért mert csak hétköznap lettünk betegek...
Én vagyok a jó példa és az a kevés 0,5% egyike akinek nehezen megy  le a hője.
Ilyenkor alszom 24 órát folyamatosan, kb 3 óránként felkelek, mert nem jól vagyok, beveszem az aktuális gyógyszert, wc és irány vissza aludni. Ez a legjobb  gyógyszer!

Ha megjelenik a láz, a legjobb orvos sem tud 24-48 órán belül okosat mondani, hiszen ez egy tünet csak. Csillapítani kell, és ha jön hozzá torokfájás, vagy valami más akkor kell orvoshoz menni!

Eszmefuttatás volt...

2010. augusztus 8., vasárnap

Akkor...

Szóval itt, folyt.köv.

Lehet itt nem fog olvasni a kutya sem, de fél információkat sem fog mondani Drágának...
:-)

2010. augusztus 6., péntek

Élet...

Titi hazajött a táborból. Nagyon jól érezte magát! 1 hét buli!
Megy jövőre is!

Szombaton megy a szerelméhez, ott lesz szerdáig. Majd valemddig itthon, aztán 18án este viszem a szüleimhez, és megy 10 napig nyaralni velük Keszthelyre. Ide: www.hotelovit.hu

29-én beiratkozás, majd 30-tól suli. Mi ezt a 2 napot amit ilyenkor járnak megkapjuk szünetnek. Valamelyiket megtoldják vele... A suliban fontos, hogy péntekkel kezdődjön a szünet és vasárnappal fejeződjön be, mert aki bentlakásos így tudják csak hazavinni. Egy kívétel van csak a húsvét, de ott meg megszokták adni a hetet , a húsvét hétfőst...

Holnap meló....

Jogi segítség...

Időnként erre is szükségem van/ lenne.

Ilyenkor áldom az eszem, hogy nem futamodtam meg...

Történt az, hogy elváltam... és hiányozni kezdett valaki mellőlem... Jöhet a társkeresés... Mivel se fiatal nem vagyok már, se diszküba járós, így maradt a net...

Az első próbálkozásom nem járt sikerrel, majd a második sem.
De a harmadik... www.lovebox.hu egy kis reklám...:-)
Szóval ide beregisztráltam, kifizettem azt a napi 10 forintot amiért beszélgethettem, és lőn csoda valaki írt...

Mivel az egészségügyben dolgozom, és itt sok mindent megtapasztaltam, hamar kialakult az a tézisem, hogy akinek "DR" van a neve mellett azt kerülöm...

Szóval... Jött a levél, pár levélváltás után... Mivel foglalkozol??? Jogász vagyok...
Ajjaj!!! Bennem a nagy felkiáltó jel!!! DR!!!!
Találkozzunk... Hát legyen... Nem orvos, bármi kisülhet belőle...
Bár gond itt is adódott... akkor még házas volt! De találkozgattunk, beszélgettünk... Én közben kerestem , kerestem... Ő segített.... mellettem volt.
Egy beszélgetésünk során kérdeztem meg Tőle...- Miért nem válsz el??? Hiszen nem működik... Nem jó... Te nem szeretnél Tőle gyereket...
Erre Ő: Hát még megpróbálja , hátha jó lesz... Megpróbálta ... Nem lett jó... 1 év múlva elvált.

Nekem jött Drága, neki meg jönnek- mennek a nők... de havi 1-2x leülünk beszélgetünk. Nekem létfontosságú, remélem neki is jó!
Ismer már mint a rossz pénzt, a szememből kiolvassa a gondolataimat...
Egy beszélgetés alkalmával megkérdeztem, hogy mi vagyok neki??? Erre Ő: a szívem csücske!

Szóval bármennyire ott a DR egy nagyon jó barátot kaptam vele...
De nem akarom jobban dícsérni mert csak nő tőle a "mája..."

Ha bármi bajom van, mondjuk jogi segítségre lenne szükségem, rögtön Őt hívom! Nekem megvan az a privilégiumom, hogy bármikor hívhatom, felveszi, vagy visszahív amint tud.

Heti 1 telefon beszélgetés az alap... Hát hétfőn is fel fogom hívni mert megint szükségem van a jogászságára...  Mint kiderült lehet, hogy nem... Megoldódnak maguktól eme kérdések...

Drágának visszatarták a fizetését... Megtehetik??? Háááát, nem tudom. Az a gáz, hogy a főnöke lakásában lakunk. Most , hogy új munkahelye van mennünk kellett volna, de maradhatunk, de mindent le kell nullázni, rendbe tenni. Azt gondolják, ha nem kapja meg a pénzét akkor abból levonják amit kell... De a havi számlákat , hogy fizessük be???

Na majd hétfőn kiderül....

Köszönöm R!!!!

Legkedvesebb barátnőmnek Ő a mumusa... legalábbis én mindig vele fenyegetem...
Erre Ő: Dr. Csernus 2 nem kell... :-)

2010. július 29., csütörtök

Az életünk...

...zajlik. Nem kicsit.

Nyár van. Titi táborban. Július elején volt először. Akkor próbálta ki. Nagyon tetszett neki. Szerencsére olyan társakkal került össze akiket szeret és a nevelő aki velük volt Ő is a szíve csücske. Nagyon jól érezte magát. íez sporttábor volt, ahol naponta mentek Vácra úszni, lovagoltak és kajakoztak, kenuztak egy-egy már több éve kajakozó-kenuzó gyerekkel egy hajóban. Integrálódtak!! Végül is ez az élet rendje. Azért mert Ők a mozgásukban korlátozottak, attól még teljes értékű gyerekek.

Miután hazajöttek volt anyukámnál "megőrzésen", meg egyedül otthon is. Szerencsére az egyedüllét otthon is teljesen működőképes. Számítógépen néz meséket, olvas, Tv-t néz. Kaja , inni való odakészítve.

Lassan megy az idő és újra eljön a tábor ideje... Tegnap elment Titi alsós táborba. Kedvenc barátnőjével egy szobába, és kedvenc tanár nénijével.

Drágának új munkája van. Nem Ő kereste, hanem Őt keresték meg. Ráadásul egy mai beszélgetésből kiderült, hogy aki odahívta az mellette áll mindenben. Szerencsére Ő a főnök...:-)
Ami jó, hogy az elöző munkahelyén a főnökével megmarad a jó kapcsolata.

Augusztusban rengeteget fogok dolgozni... nem baj!!!
De jövőhéttől szabi!!!!!!

Úgy volt, hogy jönnek Drága gyerekei... Hát kedves exe, most is megbolondult...
Majd kialakul valami... Unatkozni nem fogok az már biztos!

2010. június 29., kedd

Folyt....

Szóval nyaraltunk kicsit. Ami nekem annyira nem nyaralás, hiszen 4 gyerekről kell gondoskodni, terelgetni Őket.
Múlt hétt pénteken megtapasztalhattam milyen sokoldalú az én Párom. Fát vágott! Anyukájánál a nagy szél majdnem kidöntött egy fenyőt. Mivel elég veszélyessé vált ki kellett vágni. Megkérte a sogornőjét, hogy hozza át a fűrészt. Nekiállt és kivágta!!! Annyira büszke voltam rá!

Szombaton hazajöttünk, akkor kiment Drága a gyerekekkel a Kapcsolat koncertre.

Vasárnap gyerekek haza. Valahol örültem neki. Szeretem Őket, bár Zolival elég nehezen jövök ki. Most is az összepakolt ruhákat fogta és kiöntötte mert keresett valamit. Ezek apró dolgok de nagyon tudnak fájni.... Tudom, hogy nekik is nehéz, mert nehezen tudják feldolgozni ami történt a családdal. Remélem azért nem engem tartanak az "ok"-nak amiért nincsenek együtt a szüleik. A váláshoz szerencsére semmi közöm nem volt.

Tegnap munka, meg ma is, bár ma gyorsan hazajöttem , mert Titi most volt először egyedül itthon. Ráadásul reggel, nem találtam a kulcsomat így elég nagy frászban voltam egész délelött. De megtaláltam, így nyugi van.

Amilyen a szerencsém ma végre találkoztam volna a "szellemi irányítommal" huhh... milyen megtiszteltetés, hogy így hívom... de elesett az anyukája így szegény a Balesetiben tölti az estéjét... Pedig végre nézhettem volna a meccset...

Csütörtöktől Titi táborba megy. Kiváncsi leszek milyen lesz neki... Még sose volt. Sporttábor. Reggel 9-re mennek Vácra az úszodába úszni, majd ebéd, aztán a Dunán kajak "edzés", majd kis pihi után irány a lovarda... Unatkozni biztos nem fognak!!

2010. június 23., szerda

Pótlás...

Régen írtam... Nem történt említésre méltó dolog... Lehet más számára az, ami esetleg nálunk teljesen normális...

Na de most!!!
Apás hét van. Tehát gyorsan megnövekedett gyermekeim száma. 1-ről 4 lett.
Szombaton jöttek, vasárnap Drágával volt a 4 gyerek mert én dolgoztam. Hétfőn még otthon mert Titinek suli volt, elintéztük a suliban, hogy már kedden-szerdán már nem megy be.
Kedd reggel irány Szerencs. Tehát most itt.
Holnap megyünk a szerencsi közösségi fürdőbe. :-)

Ami még említésre méltó, hogy múlt héten kedden a Milleenáris parkban volt a Mozgi bemutatkozása. Gyerekek adtak műsort. Titi kezdte egy Zelk Zoltán verssel.
Aztán volt tánc, ének, vers, színdarab részlet.

Reméljük lesz belőle DVD és itthon élvezhetjük majd újra az előadást.
Elképzelhető , hogy a Duna Tv-n is bemutatják. Ha érdekel valakit talán ugyan azzal a címmel kell keresni, mint maga az előadás is volt... Boldog lelkel tánca

Folyt . köv.

2010. június 14., hétfő

Szív

Egy napon, egy fiatal megállt egy nagy város központjában és mondogatni kezdte a járókelőknek, hogy neki van a legszebb szíve a világon. Nemsokára nagy tömeg gyülekezett körülötte, és mindenki az ő csodálatos szívét bámulta. Semmi hibája nem volt az ő szívének. Egy karcolás, egy seb, egy repedés, semmi. Mindenki úgy találta, tényleg ez a legcsodálatosabb szív, amit valaha is látott... Az ífjú nagyon büszke volt a tökéletes szívére és továbbra is dicsérgette önmagát.
Egyszercsak a sokadalom közül egy öreg közeledett. Csendes hangú, mintha csak önmagához beszélne:
- És mégis, az Ő szívének a tökéletessége nem hasonlítható az én szívem szépségéhez...
Az összegyűlt tömeg kezdte az öreget figyelni, és az ő szívét. Az ífjú is kíváncsi lett, ki merészeli ezt tenni, össze akarta hasonlítani a két szívet.
Egy erős szívet látott, melynek dobbanásai messzire hallatszodtak. De tele volt sebekkel, helyenként a hiányzó darabokat másokkal helyettesítették, amelyek nem illettek oda tökéletesen, helyenként meg nem is pótólták, csak a fájó seb látszott.
- Hogy mondhatja, hogy neki van a legszebb a szíve? -suttogták az elképedt emberek.
A fiatal, miután figyelmesen szemügyre vette az öreg szívét, a szemébe nézett és nevetve megszólalt:
- Azt hiszem, viccelsz, öreg. Nézd az én szívemet- ez tökéletes! A te szíved tele van hegekkel, sebekkel- csak könny és fájdalom.
- Igen, szólt az öreg. A te szíved tökéletes, de soha nem cserélném el az én szívemet a te szíveddel.
Látod...minden seb a szívemen egy embert jelent, valakit, akit megajándékoztam a szeretetemmel - kiszakítok egy darabot és a mellettem élő embernek adom, aki néha viszonzásul ad egy darabkát az ő szívéből. Mivel ezeket a darabokat nem lehet miliméterrel mérni, ilyen szabálytalan lesz, de ezeket nagyon becsülöm, mert arra a szeretetre emlékeztet amit megosztottunk egymással.
Néha csak én ajándékoztam darabokat a szívemből, semmit nem kaptam cserébe, még egy darabkát sem a szívükből. Ezek a nyilt sebek, az üregek...hogy szeresd a körülötted élőket, mindig egy bizonyos kockázatot feltételez. Bár vérző sebeket látsz, amelyek még fájnak, mégis...azokra az emberekre emlékeztetnek, akiket így is szeretek, és talán egyszer visszatérnek, hogy az üres helyeket megtöltsék a szívük szeretetével.
Érted most, kedves fiam, mi az én szívemnek az igazi szépsége?- fejezte be az öreg csendes hangon, meleg mosollyal.

A fiatal, könnyezö arccal, bátortalanul odalépett az öreghez, kiszakított egy darabot az ő tökéletes szívéböl és reszkető kezekkel az öreg felé nyújtotta. Az öreg elfogadta és a szívébe rejtette, majd ő is kiszakított egy darabot az ő csupa gyötrelem szívéből és a fiatalnak adta. Igaz, hogy nem illett oda tökéletesen, de így is szép volt.
A fiatal bámulta a szívét, amelyre már nem lehetett azt mondani, hogy tökéletes, de szebb volt mint valaha. Mert a valaha tökéletes szíve most az öreg szívének a szeretetétől dobogott. Egymásra mosolyogtak, és együtt indultak útjukra.
Mennyire szomorú ép szívvel bandukolni az élet útjain. "Tökéletes" szívvel, amelyből hiányzik a szépség.

2010. május 23., vasárnap

Fogyókúra.... valahogy másképp....

Nem én írtam, találtam, de nagyon találó!

"Hosszú-hosszú idő - egy hónap, ami ugye testvérek között is négy hét - után végre elmozdult a mérleg által mutatott kilók száma lefelé; minden fogyókúrában vannak olyan időszakok, amikor a súly stagnál, dacára annak, hogy az ember ugyanúgy diétázik, mint amikor csak úgy szaladtak lefelé tízesével a dekagrammok. Ezek az igazi Nehéz Napok, sorstársaim, amelyeket türelemmel át kell vészelni.
Elképzeltem, mi játszódhat le a testben eközben.

1. hét
Hipofízis tábornok komoly tanácskozásra hívta össze a vezérkart.
- Uraim, válsághelyzet van. Nem halaszthattam tovább, és ezúton is szeretném megköszönni kollégám, Hipotalamusz tábornok jelzését, miszerint valamit tennünk kell. A zsírhadtestből jelentette Lipid altábornagy, hogy Cellulit hadosztályaink vészesen fogynak. Uraim, ezt nem engedhetjük. Nem tudjuk, mi okozza állományunk csökkenését, ezért parancsot adtam Glükóz ezredesnek, építse be embereit a cellulitek közé, és derítse ki, dezertőrök miatt, avagy gazdatestünk hibás működése miatt tizedelődik-e mostanában eddig mintaszerűen gyarapodó Zsírpárna dandárunk. Addig is javaslom, rendezzük át a hadosztályokat, hogy a védekezést hatékonyabban tudjuk végezni. Ha minden kötél szakad, a mell területéről engedhetünk, ez talán elhallgattatja ellenségeinket egy időre. Legerősebben a has-csípő-comb területet védjük, uraim, az életünk árán is! Én a magam részéről brutális csokiéhség előidézésével próbálom megakadályozni a katasztrófát, Hipotalamusz tábornok pedig a szervezet víz-, zsír-, szénhidrát- és sóforgalmát lassítja. Kérem, tegyék meg Önök is az ügy érekében, amit tudnak.
2. hét
- Uraim, köszönöm együttműködésüket, úgy tűnik, sikerült megfékeznünk csapataink fogyását, noha gazdatestünk csökönyösen próbálja csak fehérjebevitellel elősegíteni azt. Szomorúan kell bejelentenem, a Szervezet önpusztító folyamat cinkosa lett, mára bebizonyosodott, gazdatestünk szándékosan idézte elő a romlást. Úgy tűnik, Szürkeállomány tábornok kollaborált, sőt, a pusztítás ötlete is vélhetően tőle származik. Erősítenünk kell a testre gyakorolt kényszerítő erejű befolyásunkat, én a csokoládé mellett az egyéb szénhidrátokra is kiterjesztem az éhségérzet előidézését.
3. hét
Baráti összejövetel Hipofízis tábornoknál.
- Koccintsunk uraim! Bár azt mondom, nem ihatunk előre a medve bőrére, mindenképpen optimizmusra ad okot az elmúlt időszak, nem fogyunk, és ez a mai parti! Imádom a pizzát, imádom! És ez a vörösbor, hmmm...
Pajtikáim, már érzem a bizsergést, holnap újra toborzó századokat indítunk, visszaerősítjük a Cellulit hadosztályokat! Csakazértis hejehuja!
Gyere ide, te, aztán húzzad a fülembe aztat hogyaszongya: "Akácos út, ha végigmegyek rajtad én..."
4. hét
Csatajelenet. Bombázás, becsapódások, robbanás, tűz. Kiáltások: "ááááááááá, égek, égek!"
Lipid altábornagy a futárnak:
- Adja át Hipofízis tábornoknak: "A helyzet súlyos. Glükóz tábornok egységei nem érkeztek meg, zsírsejtjeink égnek. A gazdatest heti háromszori sportolásával, illetve jelentősen csökkentett szénhidrátbevitelével szemben nem tudjuk tovább tartani állásainkat. Ha ez a tendencia folytatódik, elbukunk."
5. hét
Újabb rendkívüli vezérkari értekezlet, Hipofízis tábornok megindultan szónokol:
- Uraim, meg fogjuk találni a felelősöket, én is levonom a konzekvenciákat. Sok fontos csatát elvesztettünk, de felhívom a figyelmüket: a háborúnak még nincs vége. Emlékezzenek, kérem, a tíz évvel ezelőtti hadjáratra: megsemmisült Cellulit hadosztályainkat akkor is pótolni tudtuk, sőt, sikerült növelni az állományt. Arra kérem Önöket, ne a múlton rágódjunk; tekintsünk előre, és tudatosítsuk magunkban, akiket most elvesztettünk, hamarosan viszontlátjuk majd. Mert mi, uraim, soha nem adjuk fel, soha! És ezt jól jegyezzék meg."

2010. május 14., péntek

Itthonlevős....

Kicsit messezbről indulok...

A munkahelyem mi minden rendelésen helyt tudunk állni, nincsen az, hogy csak egyfajta rendelésre állunk rá. De, vannak ugye ott orvosok, akik megszoktak egy stilust egy tempót. Senki, még az Igazgató Úr sem teheti meg, hogy ragaszkodik valakihez. Persze ez így nem teljesen igaz, hiszen mindenki ragaszkodik ahhoz akit megszokott, de nem gond ha más megy be helyettünk.
Ha péntek akkor Igazgató Úr. Szeret velem rendelni, nekem ez megtiszteltetés, jó érzés, de tegnap este úgy alakult az életünk, hogy ma nem tudtam bemenni dolgozni. Persze beszéltem a közvetlen főnökömmel, és mondta, hogy sajnálta az Igazgató Úr, hogy nem vagyok...

Miért is nem voltam ma????
Mert már hónapok óta ázik a wc-nk. Ma reggel tudott jönni a szerelő így tegnap este
fél9-kor szóltam, hogy nem megyek ma dolgozni. Teljesen korrektül fogadta a főnököm.

Reggel gyorsan elmentem a piacra, mert Drágának holnap van a szülinapja, és imádja a gulyás levest. Tehát ma azt főztem! Fél10-re érkeztek a szerelők. Elkezdték csinálni a legkisebb helységünket. Közben hívtam a bíztosítóst is. Szerencsére éppen a közelben volt. De mivel nem tudtak a fölöttünk lévő lakásban bejutni így jönnek vissza hétfőn is. Tehát akkor is itthon leszek.
Miközben itthon mostem főztem teregettem, takarítottam, jöttem rá, hogy milyen jó is mikor itthon van egész napot az ember nem betegség miatt, mert így lehet haladni, nem csak egy-egy munkafázist megcsinálni gyorsan este.

Néhány kép...










2010. május 10., hétfő

Édesek...

Annyira édes a lányom meg a "szerelme".

Beszélnek telefonon, és ahogy a Titi irányítja Zsoltit... De minden kérés, kérdés mellé odateszi, hogy csak akkor ha Neked is jó így?

Olyan édesek!!!

2010. május 7., péntek

Vége...

...a tanfolyamnak.:-) Ennek örülnek többen is, főleg a doktor néni akivel rendelni szoktam csütörtökön. Már hiányolt. Meg talán a családom is, bár ők ezért nem szenvedtek hiány semmiben, max az utolsó héten amikor a házi dolgozatomat írtam.
Viszont én nem örülök neki, mert egy nagyon jó kis csapat jött össze, és nagyon jól éreztük magunkat így együtt.

A héten az én drága párom nem bírt mozogni, így az ágy fogságában élt... Szombaton átrendeztük a szobáinkat és valószínű meghúzta a derekát. bár szerintem ennek lelki eredete is van, csak így jött ez most ki. Szinte minden hétvégén dolgozik. Persze akkor nem kell időre menni és nem 10 órákat van benti , de időnként pihenni kell. Ha ezt magunktól nem vesszük észre a szervezet rákényszerít a pihenésre. Kapot injekciókat meg gyógyszereket. :-)

Kedvenc barátnőm is az ágyat nyomja, hasonló okokból. Jött hétfőn szurira hozzánk a kórházba, természetesen fogtam a kezét...:-), jött szerdán is, akkor nem tudtam ott lenni mellette mert rendeltünk, és jön még hétfőn is.
Természetesen tegnap (csüt) elmentünk R-rel(közös barátunk, mikor én voltam itthon a műtét után akkor jöttek hozzám is) meglátogatni. Nevettünk jókat, kaptam egy szupi piros virágos papucsot, meg felvídítottuk druszámat is!

..azt gondoltam közkincsé teszem amit írtam...:-)

HEGYCSÚCS
…avagy igaz történet az épségről és fogyatékosságról


Ez egy igaz mese. Sajnos nincsenek benne tündérek, királyok, sárkányok, Óperenciás tenger csak mi hús és vér emberek. Miért is fontos ez? Mert az életünkben a fogyatékosság, másságnak tekinthető, amivel nagyon sokan nem tudnak mit kezdeni. Mi 16-an kaptunk egy lehetőséget, hogy megérezzük, megfogjuk, és közeledjünk a „más” emberekhez.
Vannak, akik az élettől már kaptak ízelítőt, hogy milyen egy tartósan beteg, fogyatékos gyerekkel együtt élni. De ne gondolja senki, hogy nekünk ettől ez könnyebb. Sőt! Ebben a pár alkalomban tapasztalhattam meg igazán, hogy amit úgy gondoltam feldolgoztam, és tudom kezelni az nem így van. Az én felelősségem nagyon nagy, hogy egy olyan embert neveljek a lányomból, aki szembe tud nézni az élet nehézségeivel, azzal, hogy időnként furcsán néznek rá, ha feláll és elindul, akkor mosolyogjon azon, hogy azt mondják az emberek „- Nem gondoltam volna , hogy Ő fogyatékos!”
Kezdjük az elején. Mikor találkozunk egy fogyatékos emberrel az első gondolat, ami megszületik, hogy sajnáljuk. Pedig ha megismerjük, megszeretjük, akkor ezt a gondolatot újra kell értelmeznünk, mert attól, hogy valaki más attól Ő teljes és szép életet tud élni. Igaz neki sok mindenért meg kell küzdeni. De ez a küzdés kitartóvá, erőssé teszi Őt. Az első találkozás lehet rémisztő, mert ismeretlen, de ha már találkoztunk bármilyen fogyatékossággal, akkor lehet mosolyra fakasztó is.
Mivel ez az én mesém, így saját érintettségemből is kiindulhatok. Hiszen az én lányom mozgásában korlátozott. Mikor megszületett nem látszódott semmi. 5 hónapos korában vettük észre, hogy nem úgy fejlődik, mint kortársai. Az orvosok nem tudtak semmi pontosat mondani, így igen nagy bizonytalanságban telt az első másfél évünk. Mivel sose tapasztaltam milyen egy fogyatékos emberrel együtt élni, így én is kaptam a pofonokat az élettől. Nagyon sok helyen egy ilyen probléma összekovácsolja az embereket, persze sok helyen meg szétszakítja. Mi is ez utóbbi csoportba tartozunk. Így egyedül, szülői hátszéllel lavíroztam sokáig, és mostanában is. Megismertük egymást, megismertük a határainkat és megismertük, hogy meddig mehetek el a gyerekkel. Ez egy hosszú folyamat, ami alatt tudatosodik, hogy nekem más gyerekem van, aki nem tud kiszaladni a konyhába hozzám, hogy elmondja, mit szeretne, helyette nekem kell bemenni hozzá, akit vagy leírnak, hogy kerekesszékbe kerül, vagy olyan erőt kap, hogy egyedül is megtanul járni és képes lesz alkalmazkodni az élethez. Mikor az ember szembesül, hogy neki kell segíteni, eltart egy ideig, hogy olyan szavak, gondolatok jöjjenek a felszínre, amivel a felelősségem teljes tudatában segíteni tudok. Egy gyereket segíteni más, mint egy felnőttet. Egy mozgásában korlátozottat másképpen kell segíteni, mint egy nem látót.
A lényeg biztos az, hogy teljes szívemmel, és nyíltan forduljak a másik felé. Nekem ez még nehéz. Az emberben lerakódva vannak sebek, sértések, kudarcok, fájdalmak. Ha megbántottak, mert mertem bízni, hiszen ezt sugallta a másik és utána ez derékba tör nem biztos, hogy utána ugyanúgy tudok bízni.
Szembesülni azzal, hogy valaki fogyatékos nagyon nagy lelki erő kérdése. Mi, is, akik elváltunk már alapból valamilyen szinten fogyatékosok vagyunk, nem testileg, hanem lelkileg....
Mi emberek hajlamosak vagyunk arra, hogy ha látunk valamit, vagy valakit akkor azt megbélyegezzük, stigmatizáljuk. Ezek lehetne teljesen egyszerű, akár szemmel látható dolgok, de lehetnek olyanok is amiket csak tapasztalunk a másikkal szemben. Kinek, mit ragasztottak rá az élete során. Kinek gének által, kinek a szülei által, kinek a közösség által születtek ezek a "jegyek".
Ha ezeket kimondjuk akár fájdalmat is okozhatunk a másiknak. Főleg ha kivetítjük ezt egy fogyatékosra. Megbélyegezhetjük, azért mert nem lát, vagy kerekesszékben ül, vagy dadog. Ha kiépítünk egy bizalmi kapcsolatot azzal, aki fogyatékos, rögtön eltörpülnek ezek a stigmák.
De hosszas munkával, a környezet gondolkodásának átformálásával könnyíthetünk ezeken.
Arra gondoltam, hiszen kaptunk rá lehetőséget, és én kapva kaptam ezen az alkalmon, hogy kipróbálom milyen egész nap kerekesszékben ülni. A tapasztalataim a következők: Védett helyen, ahol kialakítottak helyet, teret, ahol kényelmesen lehet élni ezzel az eszközzel ott kényelmes és élhető. De az ÉLET nevű játék során nagyon kevés az a lehetőség, ahol élni lehessen egy kerekesszékben. Maga a kiképzése kényelmes, könnyen kezelhető, könnyen manőverezhető. Az biztos, hogy aki bekerül egy ilyen segédeszközbe, fontos, hogy jól érezze benne magát. Még akkor is, ha nem tökéletes az érzékelése. Gyerekek részére feldobható a küllőkre szerelhető vidám képekkel. A teremben lévő székeknél lényegesen kényelmesebb volt ebben ülni egész nap.
Mivel fontos így nézzünk szét Budapesten milyen egy fogyatékosokat tanító intézmény. Én közelebbről a Mozgásjavító Gyermekközpont Mexikói úti iskoláját ismerem. Amit most megismerhettem az ennek a tagintézménye a Csillagház.
ennyire "beszarnom”. Itt halmozottan fogyatékos gyerekek tanulnak. Persze nem annyira fogyatékosok, hogy ne lehessen velük valahogy kapcsolatot teremteni. Lehet. Van, akinek van egy füzete és ott mutogatja meg, hogy mit szeretne mondani. Tudatosodott bennem, hogy a lányom lehetne még sérültebb is.
Ezek az emberek is igen értékesek. Sokan művégtaggal, másznak hegyet, vagy vezetnek repülőgépet. Így élnek teljes életet sporttal, győzelmekkel, szeretetben.
Látni azt, hogy ezek az emberek mit meg nem tesznek azért, hogy sportoljanak, azért, hogy Ők is részt vehessenek az épek „küzdelmei” között…
Küzdés… Sokszor a fogyatékosok kívülállóknak érzik magukat. Ha sok ép ember van közöttük, akik nehezen fogadják el a másságot, akkor nekik szinte egy hegyet kell megmászniuk ahhoz, hogy befogadják Őket.
4-5 éve láttam a Spektrumon egy filmet. A férfi, férj, apa arcát megtámadta egy gomba, ami pillanatok alatt felemésztette az orrát, száját, szemét orcáit. Mire megműtötték ezeket a szöveteket el kellett távolítaniuk. Mellette volt a feleség. Elmondták neki mire számíthat. A műtét után visszakap egy nem látó, szaglásra képtelen, evésre képtelen embert. Ő ezt megértette és teljes mellszélességgel kiállt a férje mellett. Ápolta, segítette. Végül arcplasztikával kialakítottak egy új arcot a férjnek. Hirtelen lett a családban egy fogyatékos, hirtelen kellet dönteni, jól dönteni. Mennyi szeretet kell, hogy legyen egy emberben, hogy az ilyen helyzeteket is túlélje. Ki kell nyílni egy olyan csatornának, ami mindenkiben benne, van, kiben mélyebben, kiben közelebb a felszínhez. Ha ez jó időben és jó helyen tőr fel, akkor tudunk a leghelyesebben és nyíltszívvel dönteni. Hiszen vannak emberek, akik mereven elutasítják a fogyatékos embereket. Milyen sokat veszítenek ezzel…
Tudom, hogy dolgom van a fogyatékosokkal. Hiszen különben nem nevelném a lányomat, és nem lettem volna itt ezen a tanfolyamon. Azt is tudom, hogy tennem kell valamit, hogy a még fel nem dolgozott érzéseimet is helyre tudjam tenni. Erre egy jó lépcső volt ez az együttlét.
Nagyon megfogott azaz idézet amit Szendrő Szabolcstól olvastam.
„Lehet az ember egylábú, kétlábú, háromlábú… Mindenkinek meg kell másznia a maga hegyét.”
Én is ezt teszem…
Mivel ez egy igazi mese, se happy end, se szomorú vég. Csak egy gondolat…

2010. április 20., kedd

Elmaradás...

Szóval, igen az előző bejegyzésemben látszik, hogy kicsit a béka segge alatt volt a kedvem. Időnként így járok. De most már minden rendben!!! :-)

Szerda után jött a csütörtök... Kicsit félelemmel, pedig mivel ismerem az alapintézményt azért nem kellett volna ennyire "beszarnom". Terepgyakorlaton voltunk a Mozgi Csillagház tagozatán. Itt halmozottan fogyatékos gyerekek tanulnak. Persze nem annyira fogyatékosok, hogy ne lehessen velük valahogy kapcsolatot teremteni. Lehet. Van akinek van egy füzete és ott mutogatja meg, hogy mit szeretne mondani. Érdekes volt, jó volt. Tudatosodott bennem , hogy Titi lehetne még sérültebb is.

Este elmentem dolgozni kicsit, ahol éjjel aludni is tudtam. Pénteken rendelés, majd utána irány Érd,Marcsihoz. Meglátogattam Zozikát és a friss keresztlányát Barbust is. Majd hozzá, beszélgetni. Annyira nem is kellett keménynek lennem, mert a rendelkezésre álló idő alatt megemésztette, hogy mi vár rá. Porckorong sérve van. Ma volt dokinál. Infúziós kezelés kéne neki. De befeküdni a Gerincgyógyászati Kp-ba hónapok kérdése... De ha két Eü dolgozó összefog... Reméljük sikerül, és megoldjuk gyorsabban is. gyógytornát is kell tanulnia... Megpróbálom ezt is megszervezni neki. Remélem sikerül:-))))

Szombaton voltunk lánybúcsún, és Andi napon. Jó volt... Bár az én bulizási módom inkább szemlélődő mint zajos.
Vasárnap pihi, nyugi.

Hétfő munka. 2 nagy levegő vétel...
Ma meg fallabda. Már vagy egy hónapja nem voltam. Jól esett nagyon!! Hazafele összecsúsztunk egy BMW-vel. Mi voltunk a hibásak, de hogy valaki ilyen autóban ül, nem jelenti azt, hogy bunkónak kell lenni.

Csütörtök megint továbbképzés, és megbeszéljük, hogyan oldjuk meg az infúziót Marcsinak...:-)

2010. április 14., szerda

Tanácstalanság...

Az élet hoz érdekes dolgokat. Az egyik ilyen az életemben a háttér segítségem. De most erről vele sem tudok beszélni. Nehéz... Nem tudom mit csináljak... Legszívesebben tombolnék. De az nem visz előbbre. Mivel teszek jót??? Ha hisztizek, vagy ha engedem, hogy menjen a saját feje után... Ha visszatartom, vagy ha engedem. Ha feladom, vagy ha harcolok.
Egyedül vagy társsal... Nem szeretek egyedül lenni... De belefogni egy új kapcsolatba, nem hinném, hogy sikerülne.

Kezdek megint eldobni mindent magam körül... Húzodok be a csigaházamba.

Bújnék, de félek...

Tanácstalan vagyok...

Nem tudom szavakba önteni.
Nem értem miért csinálja... Nem értem miért ez a megoldás. Nem értem miért jó ez így? Nem értem , nem értem...

Kérlek kedves szívemnek csücske... SEGÍTS!!!

2010. április 11., vasárnap

Endoped 2010 2.nap

Reggel korán kelés. 7kor. Szombaton ilyen korán... Én ezt nehezen teszem... bár már 6 után kicsivel fent voltam... De annyira szeretek aludni!!!

Öltözés, finom reggeli, majd séta a konferencia helyére. Ott figyeltünk tanultunk a végén már nagyon untuk... Szegény utolsó előadók...

Ebéd... Svédasztalos, finom! :-)

Azt gondoltuk, hogy bemegyünk a belvárosba és körbenézünk Szombathelyen... MI tervezünk a konferencia meg keresztbe tesz. Kicsit megcsúsztunk, milyen jó, hogy a 3 órás vonatra vettünk jegyet... Ebéd után vissza a csomagokért a szállodába, majd irány a vasút állomás. Laza 45 perc séta, közben elkapott minket a zápor. Szinte bőrig ázva érkeztünk a pályaudvarra. Még jó, hogy meg volt már a jegyünk. Lehet nem lett volna helyünk visszafelé. Nagyon sokan voltak. Hazaértünk szerencsésen, Drága kijött értünk. Persze ilyenkor minden együtt szokott lenni. Én a vonatról leszálltam, mikor apu telefonált, hogy megérkeztek Mecsekpölöskéről. Még jó, hogy Drága gyerekei itthon voltak, Anna lement Titiért, Ő feljöhetett, minket meg megvártak apuék.

Tegnap nem sok mindent csináltam, elfáradtam.

Ma gyerekek haza, meg persze elmentünk szavazni is. Legnagyobb meglepetésemre Drága fél órát állt sorba, hogy leadhassa a voksát. Persze én nagy szájjal mondtam neki, hogy én nem fogok sorba állni... Dehogynem! Én is álltam, bár ez gyors volt.

Holnap munka, aztán haza felé találkozom drusszámmal, leülünk dumcsizunk kicsit.
Kedden meg megyek lelkizésre. :-)

2010. április 9., péntek

Endoped 2010 1.nap

Életem 2. konferenciája. Együtt a kolléganőmmel. Azt hiszem nem csak kolléganők vagyunk, és így teljesen jól működik ez az egész . Együtt rendeljük az endokrinológiát. Segítünk egymásnak ahol csak tudunk... Ahogy hallgatom most a csicsergését a pasijával, nem sokáig fogunk már együtt dolgozni...:-( Már előre sajnálom!!! De szerintem neki lassan a család, és a várva várt gyerek lesz a fontos!!! De ennek így kell lenie!!! Drukkolok!!!

Szóval, konferencia... 2 hete a professzor Úr kérdezte meg tőlünk, hogy nem lenne-e kedvünk jönni. De volt. Lett szervezkedés, mert elértette, amit mondtam neki, így pár nappal késöbb tudott csak szólni, hogy ketten jönnénk. De szerencsésen megoldódott minden! Úgyhogy most itt Szombathelyen. Idáig nem jöhetett szakdolgozó (asszisztens, nővér, ápolónő) a konferenciára. Az ok nem tisztázott, ez az első alkalom, úgyhogy most ki is használtuk!
Megbeszéltük Ágival(főnéni), hogy munka után vonatra szállunk és úgy jövünk le. Hiszen ezért nem szerettünk volna szabit kivenni. Erre reggel bejelnti, hogy ha mondtuk volna akkor elintézte volna, hogy már délelött lejöjjünk.... Autóval mentem reggel dolgozni, hiszen Drága ment Sopronba mi meg jöttünk ide, a vonat egy csak Csornánál szedik szét. Ő felvette a gyerekeket és hazavitte Őket, és az autó ott várta Őket a pályaudvaron, a kulcsot meg odaadtam neki a vonaton... Milyen okoska is voltam... Persze Ági azt gondolta, hogy majd megkéri a gkk vezetőt, hogy vigyen ki minket a pályaudvarra... Dehát nem vagyunk gondolatolvasók... Ha mondta volna... Akkor sem biztos, hogy másként lett volna...

Megérkeztünk, kijött értünk az egyik doktornő a pályaudvarra. Beültünk az előadásra és egy kukkot sem értettünk belőle... Genetika... Hát elvileg magyarul mondták de mintha kínaiul hangzott volna... Szerencsére nekünk ennyire mélyen nem kell tudnunk...

Elfoglaltuk a szálláshelyünket, ami kényelmes és tetszetős... Átöltözés, majd indulás vissza vacsorázni.

Kellően éhesek legyünk ezért program volt elötte. Először nagyon nem tetszett aztán meghallottam a csaj hangját és beleborzongtam. Francia sanzonokat énekeltek a kőszegi színház művészei.
Aztán jött a vacsi.
Nem erre számítottunk. Előétel: libamáj pástétom salátaágyon édes kaláccsal
Főétel: Szűzérmék valami gyümölcsös mártáson, zsenge egész zölborsóval, francia krumplival
Desszert: töltött fánk

Leginkább valami jó kis magyaros kajára gondoltunk...

Aztán vissza a szállódába... Az orvosok meg buliznak tovább...:-)))

2010. április 8., csütörtök

Egy nap kerekesszékben...

Csütörtök, tehát képzés. Ma mikor bementünk az előadóterembe, azt láttuk, hogy 14 szék és 2 kerekesszék van körberakva. Összesen 16-an vagyunk. MIért is került oda az a 2 kerekesszék... Biztos nem reklám céljából, hiszen ez egy tanfolyam a fogyatékosokról. Mindenesetre a Otto Bock székek voltak, azok meg köztudomásulag jól képzett "kényelmes" székek.
http://www.ottobock.hu/cps/rde/xchg/ob_hu_hu/hs.xsl/1280.html
Arra gondoltam kipróbálom milyen egész nap egy ilyenbe ülni. A tapasztalataim a következők: Védett helyen, ahol kialakítottak helyet, teret, ahol kényelmesen lehet élni ezzel az eszközzel ott kényelmes és élhető. De az ÉLET nevű játék során nagyon kevés az a lehetőség ,ahol élni lehesen egy kerekesszékben. Maga a kiképzése kényelmes , könnyen kezelhető, könnyen manőverezhető. Az biztos, hogy aki bekerül egy ilyen segédeszközbe, fontos, hogy jól érezze benne magát. Még akkor is, ha nem tökéletes az érzékelése. Gyerekek részére feldoható a küllőkre szerelhető vidám képekkel. A teremben lévő székekknél lényegesen kényelmesebb volt ebben ülni egész nap.

Más...
Szó volt a stigmákról, bélyegeinkről... Kinek, mit ragasztottak rá az élete során.
Kinek gének által, kinek a szülei által, kinek a közösség által születtek ezek a "jegyek". De hosszas munkával, a környezet gondolkodásának átformálásával könnyíthetünk ezeken.

A végén szembesülhettünk azzal, hogy az értelmi fogyatokosok hogyan élnek közöttünk. Mennyire élhető, mennyire elfogadó, vagy nem elfogadó a környezet. Amivel szembesültem, hogy van egy társunk akinek a jövő csütörtöki nap délelötti része . Megyünk a Csillagházba ami Titi iskolájának egy tagozata. Itt mozgás és értelmi fogyatékosok vannak. www.mozgasjavito.hu

Kicsit csapongok... Az elején képek közül válogattunk, kinek éppen milyen a hangulata milyen hete volt, milyen érzések élnek éppen benne.
Találtam egy napraforgós képet:



Nekem ez most egy teljesen pozitív életérzést jelent. Szeretném, ha sikerülne egy szülőcsoportot összehozni, vagyunk egy páran akik sérült gyerekeket nevelünk. Jó lenne leülni és beszélgetni. Kibeszélni mindenkinek a gondját, ki hogy éli élte meg a mindennapokat. Azt gondolom nekem ez a célom az életben. Valami utamnak kell lennie, hogy egy mozgásában korlátozott gyermeket kaptam az égiektől....:-)

Holnap megyünk Szombathelyre Endokrin konferenciára. Remélem jó buli lesz!!! Ránk fér némi pihenés!!! :-)

2010. április 2., péntek

MRI

Ma vittem kedvenc druszámat MRI-re. De persze , hogy ne legyen ez a nap se eseménymentes, reggel találkoztam apukámmal és elmentünk az OTP-be. Én teljesen feleslegesen...
Aztán Boráros tér Aegon biztosító. Befizettem a már régóta esedékes kötelező díját.
Apukám mondta, hogy ne menjek autóval mert ott úgysem tudok parkolni. Miközben haladtam, gondolkodtam. Elvileg pénteken megyünk endokrin konferenciára. Hajam hosszú amúgy is levágatnám... Ezt péntekenként szoktam, mert akkor nem dolgozom sokáig. De jövőhéten erre nem érek rá... Tehát ma ezt el kell még intéznem... Mikor??? Tehát ha esik ha fúj nekem akkor is autóval kell mennem a Boráros térre mert onnan áttudok menni a soroksári tescoba.
Ügyesen találtam parkolót... Nekem egy bajom van a vezetéssel, hogy parkolni kell ez akkor nem baj, ha elég nagy a hely. Na ! Találtam elég nagyot!!! Befizettem, és elmentem fodrászhoz is. Nagyon jó frizurát csinált a csaj! Nagyon tetszik!!! Az alap ugyan az, de tényleg nagyon jól megcsinálta! Tehát elkértem az elérhetőségét! :-)

Utána haza, és mosás... Mire kiteregettem , megjött Marcsi is. Gyors duma még, aztán irány Kerepestarcsa...
Dugó... nagy beszélgetések... csajos nap... Árkád... egy kellemes telefon... imádom mikor évődnek... :-) Drága összeszedése a munkahelyéről, haza...

Majd Marcsit kivittem az Etelére a buszhoz...
És kit látnak szemeim a jegykiadónál??? Ki ül a nyugalom szigetén??? Hát egyik "boxos" társunk. Tudam, hogy szokott ott dolgozni, de meglepett, hogy most nem kerültem el.
...és leszidott... hogy ritkán írok. Igaza van!
De most majd igyekszem!!! :-)))

Holnap pihi... Vasárnap munka, hétfőn pihi...

:-)

2010. április 1., csütörtök

Tapasztalatok...

Mint írtam előzőleg tanfolyamra járok. Ott kaptuk ma feladatként, hogy írjuk le az érzéseinkat amik ma értek, és megfogalmazódtak bennünk az ott tartozkodás alatt.
Mint egy blog bejegyzést... Igen ebben vannak már tapasztalataim...
De! Ide tartozik, hogy hétfő reggel úgy ébredtem, hogy nem tudok nyelni. 11-re kellett mennem dolgozni, de igencsak nehezemre esett. Mielött elindultam lázat mértem... már akkor sem volt kevés... Bementem mert ezt diktálta a bensőm... De baromira szarul éreztem magamat. Megkértem egy doki nénit , hogy nézzen már bele a torkomba... Belenézett és "elájult". Mit keresek én itt tüsszős mandulagyulladással??? Hát nem sokat...:-) De lementem dolgozni... 2-kor már
39 fokos lázam volt. Haza küldtek. Itthon lefekvés és abban a pillanatban el is aludtam. 2 napig folyamatosan. Kedden reggel jött Drága, hogy elbúcsúzzon, adtam puszit, vagy sem... nem is emlékszem rá, de arra sem, hogy 20 másodperc múlva bezárta az ajtót. Szinte önkívületben volt 2 napig. Aztán szerda délre jobban lettem.
Így ma irány a tanfolyam.

Hétfőn még hazafelé történt , hogy ültem a villamoson, jött egy kéregető kerekesszékben. Aki velem szemben ült kicsit kilógott a térde, és nem normálisan szólt a pasi, hogy nem fér el, legyen szíves beljebb húzni a lábát, hanem rácsapott. Számomra ez egy akkora tiszteletlenség! Ha én tisztelem és nem elküldöm a francba amiért zaklat akkor tegye már meg, hogy Ő is tisztel minket azért mert emberek vagyunk. Attól, hogy fogyatékos valaki még nem hülye. Attól, hogy ép valaki attól még nem kell rá haragudni.
Régen elzárták a fogyatékosokat az épektől, most meg ugye integrálunk. De ehhez és kell egy fogadó meg egy adó.

Tanfolyamon: Akádolyozottság... Ugye az ember sokmindenben lehet akádolyozott. Mikor novemberben műtöttek és 2 hétig nem tudtam fürdeni Drágára voltam utalva. De neki is akadály volt, hogy hogy segítsen. Mit csináljon. Tényleg mossa meg a hajam??? Tényleg mossa meg a hónomalját? Én nem tudtam... Kénytelen volt. De megtette, mintahoyg én is megtenném, ha Ő szorulna rá. Csak nekem van némi tapasztalatom már abban, hogyan kell segíteni.

Délben eljöttem, de beszéltem egy társammal aki mondta, hogy volt egy feladat ahol a bizalom a másikban (segítőben) feltétlenül kell, hogy pl. csukott szemmel átmenjünk egy olyan terepen ahol "aknák " vannak, a társunk szóbeli irányításával.
Mikor az ember szembesül, hogy neki kell segíteni eltart egy ideig, hogy olyan szavak, gondolatok jöjjenek a felszínre amivel a felelőségem teljes tudatában segíteni tudok. Egy gyereket segíteni más mint egy felnöttet. Egy mozgásában korlátozottat másképpen kell segíteni,mint egy nem látót.
A lényeg biztos az, hogy teljes szívemmel, és nyíltan forduljak a másik felé. Nekem ez még nehéz. Az emberben lerakódva vannak sebek, sértések, kudarcok, fájdalmak. Ha megbántottak, mert mertem bízni, hiszen ezt sugalta a másik és utána ez derékba tör nem biztos, hogy utána ugyanúgy tudok bízni... Nehéz újra megbízni valakiben. Ki kell érdemelni. Ez az utobbi időben keveseknek sikerült. Szerencsére Drága megtalálta azt a falromboló eszközt amivel lerombolta ezeket a falakat.

Szembesülni azzal, hogy valaki fogyatékos nagyon nagy lelki erő kérdése. Mi akik elváltunk már alapból valamilyen szinten fogyatékosok vagyunk, nem testileg hanem lelkileg.... De ezt lehetne órákon keresztül boncolgatni még.... Mára talán elég ennyi...




Más!

Ma Titi kajakozott! Kitalálták az iskolában, hogy hívnak kajakosokat és megmutatják ezeknek a gyerekeknek, hogy Ők is képesek rá! Még akkor is ha fogyatékosok.
Szerintem ezt az élményt sose felejti el! Ugyan úgy mint azt sem, amikor előkészítőben elvitték Őket osztálykiránduláson bobozni! Szerintem sok egészséges gyereket nem visznek el, mert féltik Őket! De itt amire csak lehet vállalkoznak a tanárok, és igyekszenek sok-sok élményt adni ezeknek a gyerekeknek.

2010. március 12., péntek

Mai okosságok...

-Drága megy a Jobbik ünneplésére, te mész az MSZP-jére... és a középen a FIDESZén találkoztok... by "R"


-Van kapcsolat az orgazmus és a felső ajak között??? Biztosan... Lezsibbad... :-)))
Érdekes, de nagyon jó érzés!

2010. március 7., vasárnap

Zajlik az élet...

Régen írtam...

Történtek meglepő dolgok...

Nekünk egészségügyi dolgozóknak pontokat kell gyűjtenünk a kártyánkra. Valamennyit ér, hogy dolgozunk, és ezen felül még 5 év alatt 100 pontot kell gyűjteni. Még van rá 1 évem...:-)
Szólt a főnököm, hogy talált egy testhez álló képzést nekem. Esélyteremtő kapcsolati tréning "fogyatékosok" és épek között. Tetszik, hiszen érdekel, és a gyermekem "fogyatékos". Azért kap a fogyatékos idéző jelet, mert azért ezek az emberek is épek csak valamilyük nem úgy működök mint nekünk. De ettől lehet, hogy ők sokkal többek mint mi... Hiszen ők egymást sokkal jobban elfogadják, és ezzel tudnak felén közelíteni. Érdekesek ezek a helyzetek.

Febr.27-én szülinapi buliban voltunk. Lányom osztálytársának volt a 11. szülinapja. Mivel járt a Pető Intézetbe ezért voltak a szülinapon Petősök, meg Mozgisok, meg épek is. Annyira jól együtt tudtak játszani, enni, élni. Példaértékű...

Vissza a képzéshez a kitérő után. Ezek a leginkább az ember pénztárcájára ill. szabadidejére mennek. Szerencsére ezért pénzt most nem kell fizetni mert ez egy EU-s képzés, de szabadidő kell hozzá. Hétköznapokon van a tanfolyam. Vagy szabit veszek ki, vagy ledolgozom előre az órákat. Lehet még kérni szolgálatmentességet is. Ezek összeségét igénybe veszem a 9 napra.

Kedden Főnixben Újraélesztési tanfolyam... Na a háttamközepére sem kívántam... Főleg, hogy "R" ekkor ért csak rá, tehát valahogy időben haza kellett érnem, hogy a megbeszélt időpontra átérjek hozzá.
De megpróbáltam az újraélesztést. Doktor nénivel párban, fújtuk, nyomtuk. Érdekes tapasztalat volt. Intubáláshoz nem álltam sorba, az nem az én világom, bízom benne, hogy csak nem kerülök, olyan helyzetbe, hogy ezt kelljen csinálnom. Meg ha már intubálásr akerül a sor, mivel ez eszköz ígényes csak ott terem egy olyan ember aki csinálta már...
Időben eljöttem és időben "R"-hez értem akivel 2és fél órát folyamatosan végigpofáztunk. :-)

Szerdán majdnem megvertem a dokinénit akivel rendeltem. Bejön reggel, hogy mennyire örül nekem, hogy én leszek vele, mintha nem én szívnék vele minden szerdán... Erre lemegyek 8kor hozzá, és dúl, fúl... Hisztizik, kötekedik. Mikor már nem bírtam vittem neki egy teát hátha lenyugszik... Megérte...:-) De 8-10 ig kiakasztott rendesen!

Hétvége: Drága 3 gyereke, meg Titi. Gyereksereg. Drága elment a gyerekeivel a szomszédos bevásárló központba hol lehetet LEGO Tűzoltóautót építeni. Élvezték nagyon. Mi addig Titivel elmentünk anyuékhoz, hogy a vasárnap nyugis legyen. Így nem kell még fél3kor kimenni Matyiföldre.

Aztán megint jönnek a munkás hétköznapok. Előreláthatóan a hét nem lesz megerőltető... Van benne egy továbbképzési nap...:-)

Hajrá én!!!

2010. február 22., hétfő

Mindent a sportért!

Május közepén lesz, hogy elkezdtem , illetve akkor ismerkedtem meg a fallabda (squash) rejtelmeivel. Akkor első alkalommal sikeresen lesérültem, de tudtam ez az a sport amit nekem csinálni kell. Tehát gyorsan meggyógyultam és lehetőséget kaptam Istvántól, hogy ingyen a sport öröméért és a testem egészségéért játszhassak.
De ez ugye csapatsport, ha nem is egy csomó ember de legalább kettő kell hozzá.
Tehát jöhet a partner keresés. Ne gondolja senki, hogy ez olyan egyszerű...

De aztán sikerrel jártam. Jelentkezett egy csaj aki versenyszereűen játszott és szívesen jött gyakorolni velem. Gyorsan jutottunk egyről a kettőre. Meglepő de aki ismer tudja, hogy nem vékony magas nő vagyok, hanem molett, de izmos. Így az elején nehéz volt, de mivel itt rövid távokat kell csak futni így ez a testalkat sem nagy akadály. Aztán Kata elment külföldre így partner nélkül maradtam, de Istvánnal megszeretette a sportot amit csak nézet, bármennyire ott volt a pálya 10 lépésre tőle.

Majd jött Kriszti akivel nagyon jókat játszottunk. De az élet nekem hozott egy műtétet neki meg más elfoglaltságai lettek, így Ő is magamra hagyott.

Mivel mozogni muszáj így Istvánnal magunkra maradtunk és egy ideje már egymással játszunk.
Vasárnap itthon kitakarítottam jött a telefon és irány a pálya!!!!

Kedd a fix nap, az a fallabdáé.

Imádom!!!!!!

2010. február 20., szombat

Hmmmm...

Hajnal Anna: Akarlak, szeretlek



Akarlak, szeretlek, kellesz nekem,
dacos, síró szived csupa vad szerelem,
csupa vágy, csupa láng, csupa konok erő,
már lankad az ész, a védekező.

Félelem? Távolság? Mit jelent?
Mindig több, több éhséget teremt.
Hiszen elpusztulunk így, Te meg én
két árva, fuldokló, néma, szegény!

Akarlak, szeretlek, rég elég
titok és várás és szenvedés,
boruljunk össze, mellre mell,
két fáklya szivünk hadd lobbanjon el!

Hasitó villám szívemen át,
feszül és tágul az egész világ,
szük abroncsok a sarkkörök,
kicsap a tenger, s a szent ködök.

Ragyogva befödnek, vihar és láng:
együtt világok várnak ránk!
Együtt – vagy halál és pusztulás
szerelem – szerelem, fényvarázs.

2010. február 18., csütörtök

Farsangolás gyerekeknek...

Farsang volt a Mozgiban!

Most volt először, hogy az alsósok és a felsősök együtt farsangoltak. Sajnos nem tudtuk megvárni a végét, mert ma újra munka és iskola volt...

De! Titiék az alsósok között elsők lettek!
Jó volt az ötlet. A megvalósítás sem kutya...

Paralimpia 2020 Budapest
A lányok pom-pom lányok akik táncoltak. Volt kínai sportlövő, boxoló,
Ms. Pillangó, dzsúdos.
Ez szólt: http://www.youtube.com/watch?v=zX5hntkoAjY

Ami a legjobban tetszett, hogy a tanárok is nagy részt vállaltak az egészből.
Ők is beöltöztek, táncoltak.
Még az igazgató úr is beöltözött. (Nem nagyon akart az osztály hatni rá, de Ő a paralimpiai bizottság elnöke...)

Képek: http://mozgifarsang.marcsusz.fotoalbum.hu/

Kompetencia

Az összevont név-szülinapi buliban jött hozzám egyik anyuka, hogy hallottam-e mi történt a gyerekeinkkel...
Nem hallottam...
Ámuldoztam...

Mostanában ettől hangos a munkahelyem.

Na ez nem ott történt... Lányomék 3-an vannak mozgásórán (másnál ez testnevelés óra) . Pont ekkor lett nagylány (értsd: megjött a mensese) az egyik lány. Ő 2 évvel idősebb Titinél meg a barátnőjénél. A lányok elkezdtek kérdezősködni, minek az eredmény az lett, hogy tannéni felvilágosított a lányokat... No nem csak a mensesről... hanem mindenről... szűzhártyán át a hogyan lesz gyermekünkig...

Mindez nem baj, csak nem az Ő dolga.
Betudhatjuk annak, hogy tanítónéni még fiatal... de akkor sem az Ő dolga.

Gyerekek bevitték az erdőbe szegényt... Neki meg nem volt szíve azt mondani, hogy ülj le anyával és kérdezd meg Tőle.... pedig megtehetné.

Farsangolás a nagyoknak...

Szombaton farsangban voltunk. Az én Drágám szervezte. Remélem utoljára, mert nem szeretem mikor 2 hétig csak szőrmentén lehet vele beszélgetni...

Elötte még délután 4-től Titinek volt összevont név-szülinapi bulija egy
Mc'Donalds-ban.
Elég jól sikerült!!! :-))

Aztán mi elindultunk a saját farsangi bulinkra.
Mióta buliba járok, most volt először , hogy nem elsőként érkeztem az én Drágámmal. Ott voltam időben, de megígértem a barátnőmnek, hogy elmegyek érte és elhozom. Így biztos volt az érkezése... (különben lehet megfutamodik a bejáratnál... )

Ami feltünk, hogy rengeteg számomra ismeretlen ember jött.
De jöttek a kedves barátok is, akikkel nagyon örültünk egymásnak.

Szememnek és szívemnek kedves emberek!

Készültek képek is!!!!

http://nl20farsang.gotami.fotoalbum.hu/

http://farsang.marcsusz.fotoalbum.hu/

Éjjel haza... HAjnal 3kor az én Drágám megéhezett... ez az éjszakám is rövidnek bizonyult, de sebaj, majd egyszer eztis behozom alvásilag!! :-)

2010. február 11., csütörtök

Napok...

Mennek egymás után...

Drágával alig beszélgetünk... igazából ez mostanában tünt fel. Szerintem neki is hiányzik, mert beszélt Katával és mondta neki. De tudom, ha szervez valamit azt csak tökéletesen szereti megszervezni. Így sajnos sokat idegeskedik is. Talán ilyenkor az segít neki a legtöbbet ha hozzábújok és érzi , hogy mellette vagyok!

Titi: szombat éjszakát a wc-n töltötte. Ment a hasa. Nem tudom mi lehet az oka... láza nem volt, hányni nem hányt. Ami biztos, hogy ilyenkor rengeteg vírus van a levegőben. Bárhol, bármit össze tud szedni az ember.
Pénteken éjszaka mikor dolgoztam akkor is hasmarsot , és hányást csillapítottam telefon keresztül a legtöbbet.

Munka: mióta új rend szerint dolgozunk kicsit jobban érzem magamat.
Jó elismeréseket hallgatni, és mostanában szerencsére ebből kijut. Kolléganőmmel együtt csináljuk az endokrin rendelés, bármelyikünk képes lenne egyedül is , de mindkettőnknek vannak szívecsücske rendeléseink. Arról nem beszélve, hogy nagyon sok orvos ragaszkodik már egy-egy emberhez. Megszoktuk egymást.
Az élet furcsa fintora, hogy gey rendelés megy... helyette kiteljesedik egy másik. Ebben a másikban kaptam meg magamnak az igazgató úrat. Alapjában nekem teljesen mindegy ki ül a másik oldalon. De valamiért én ennek az embernek a kedvence lettem. Ahányszor átmegy a főnéni hozzá, mindig úgy jön vissza, hogy már megint utánad (azaz utánam) érdeklődtek... Meg ki fog pénteken rendelni vele... Biztos neki is máshogy kell az agyát beállítania más-más emberhez.

Szombaton farsangi buli... Jó lesz biztosan.

2010. február 6., szombat

Éjszaka

Tegnap éjszakára mentem dolgozni. Másfél hónapja nem jártam a gyerekügyeleten. Tapasztaltam némi változást... Szerencsére a szolgálatvezető tudot segíteni. Így bekapcsoltam mindent és lejelentettem mindenkit. Majd kezdődött a telefonok özöne.

Nehezen tudom megérteni, hogy nincs otthon a szülőknek lázcsillapítójuk, köhögés csilalpítójuk, meg hasmenés elleni szerük Ezeknek szerintem alapvetőeknek kell lenniük a házipatikában.

Talán ha leírom ide és olvassák egy páran Ők is vesznek magukhoz gyógyszert, hogy ne éjjel 1kor kelljen ügyeletes patikát keresni.

A mai szakmai elvek szerint lázat 38,5 felett kell csíllapítani, ill. ha a gyermek nem érzi jól magát a láztól. Vannak gyerekek akik a 39-39,5 fokos lázat is mosolyogva és játszva elviselik. Viszont vannak olyanok is akik a 37,9-nél már elesettek és kedvetlenek.
Tehát alapvetően két különböző hatóanyagú lázcsillapítónak kell otthon lennie.
Ami gyógyszertárban recept nélkül kapható az a Nurofen és a Panadol. Ezeket 4 óránként felváltva lehet adni így a hasonló hatóanyagú gyógyszer 8 óránként jut a gyermek szervezetébe.

Ha a 4 órás időszakban mégis felmenne a láz akkor vagy beborogatjuk, vagy hütőfürdőt alkalmazunk.
- Borogatás ezt anno még a suliban 3x10 perces borogatásnak tanultuk, de sokkal kíméletesebb ha 5-6x 5 percenként cseréljük a vizes törölközőt vagy lepedőt. Langyos vízbe mártjuk a gyermek testének megfelelő méretű textíliát. (a megfelelő méret az az ami nyaktól-bokáig ér. Az a lényeg, hogy minél nagyobb felületen tudjuk hűteni a gyereket. Betakarni a borogatás közben TILOS!

-Hűtőfürdő
Olyan meleg vízet engedünk a kádba mint a gyermek testhőmérséklete. (Tehát meleget). Beleültetjük a gyermeket és lassan a lábánál folyatott hideg vízzel elkezdük hűteni a melegvízet 28-30 fokosra. Ha elértük a kellő hőmérsékletet még hagyjuk benne a gyermeket 10-15 percig. Így az egész 20-25 perc lesz. Ezt tetszőleges számba ismételhetjük.
Jó tanács: Üljünk be gyermekünk mellé, vagy kérjük meg apukát, hogy üljön be a gyermekkel. Így nem fogja katasztrófának felfogni az egész herce-hurcát.

A gyógyszeres lázcsillapítást 24-48 órán keresztül folyamatosan csináljuk. Így a 24 óra után szinte biztos, hogy már nem lesz láza a gyermekünknek.

Amit érzékelek, hogy a szülők szinte azonnal pánikba esnek ahogy észlelik, hogy lázas a gyermek. Pedig ez csak egy reakció arra, hogy a szervezet küzd a bacikkal, vírusokkal. Persze nem hagyhagyjuk csillapítás nélkül...

Remélem sikerült segítenem....

2010. február 2., kedd

Iskolai vélemények...

Azért szeretem az új iskolát, mert ….


… mert szebb, mint a régi, de el lehetett viselni a régit is. A régi iskola is jó volt, de mégis ez jobban tetszik, mert szépen ki van díszítve. / H. R./

… mert egy szinten lehetek a régi osztálytársaimmal. A közelben van a lift és a lépcső, ha tűzriadó van.
… mert szünetben ki lehet menni a folyosóra. /Sz. B./

…mert csendesebb. Az uszoda gyönyörű szép, és jó meleg. / Sz. Sz./

…mert csocsó és billiárd is van benne, meg az apartmanban is lehet futkározni. / K. Sz./

…mert tágasabb, ki lehet menni a folyosóra játszani. Az uszoda is nagyon tetszik, mert nagyobb. /Barta Titi/

… mert ha kezet akarunk mosni, nem kell kimenni a WC-ig.
…autóval be lehet állni az udvarra. A napköziben kevesebben vagyunk. /M. Z./

mert az életünket megvédi, ha tűz van. /K. G./

…mert uszoda is van, és szépen meg van csinálva. Szeretem a néniket is, mert olyan kedvesek velem./K. B. G./,

…mert itt jól tudok közlekedni. /K. S./

Azért szeretem az új iskolát, mert szebb és nagyobb. Nagyon tetszik a napközis rendszer is. Egyszerűen gyönyörű minden. Annyira csodálatos ez a suli! / S. K./

2010. február 1., hétfő

Hát...

lehet jobban jártam volna ha ma fel sem kelek.

Reggel karton keresés, ezt utálom a legjobban. Nem tudom megemészteni, hogy a mai elgépiesedett világunkban ahol minden számítógépen van, miért kell még papír kartont írni. Erre a válasz az, hogy mert a külföldi tanulmányokhoz ezek kellenek... De mindent beírunk a gépbe is... Na mindegy. Elvileg márciusban elmegy a doktornő Afrikába és megszabadulunk a kartonoktól. :-)

Más, bár a helyszín ugyanaz.

10-kor (ez a kiakadásom kezdete) megérkezett a 13.20-as beteg MENTŐVEL. Itt nagy kérdőjelek jelentek meg a fejem fején...A gyereknek meg anyukájának semmi baja nem volt, max annyi, hogy messziről jöttek. Mentős úgy hozta Őket,befekszenek. Nálunk megszünt ez a lehetőség... Tehet ez hülyeség volt... Leültek, maradtak... Jött a doki, gyorsan papírt írtunk nekik és elbocsájtottuk Őket, de jó előre megrendeltem nekik a mentőt vissza...:-)
Azért mert kisebbség miért lehet a mi pénzünkön szállítani Őket???????
Busz, vonat??? Arra nem jár??? Mondtam nekik, hogy a vizsgálat után mehetnek haza. Anya úgy nézet rám mintha földön kívüli lennék... Hogy gondolom én, hogy Ő a gyerekkel akinek semmi baja nincs ami akadályozhatné, hogy a lábait egymás után rakja , buszra vagy vonatra szálljon... Itt gondoltam azt, hogy lehet fel sem kellett volna kelnem ma...

Na holnap újra próbálkozhatunk...
Fűszerezve egy kis fallabdával! :-)

2010. január 31., vasárnap

Hóhelyzet...

van.

Délelött Drága kivitt minket anyukámékhoz. Aztán hamar jött értünk mert akkora lett a hó, hogy alig tudott kiállni a telephelyről.

Este kitaláltam, hogy sütök palacsintát. Kb 15 éve csinálom most először sikerült elrontanom... túlhigítottam... Így dupla adag palacsinta lett... ))


Míg sütöttem, figyeltem a parkolót... Jó autókkal küzdöttek, a parkolással meg az elindulásal... BMW ( de mint megtudtam hátsó kerék meghajtásúak... így értem már!)

Így is sokan kézi erővel tudtak csak elindulni... (megtolták ketten, hárman )

Régen esett már ekkora hó.

Talán hatodik, hetedikes lehettem mikor egy éjszaka akkora hó esett, hogy a suliba az osztályban kb. 5-en ültünk. Így 3 nap hószünetet rendeltek el...

Talán most nem lesz ekkora hó...

2010. január 28., csütörtök

Ma

Munka...
Jó volt. Igaz sok és folyamatos, de nem megerőltető.
Új beosztásunk van január 18 óta. Így 2 rendelésen fordulok elő. Hétfő-kedd endokrinológia szerda-péntek gasztroenterológia. De holnap nem jön a kolléganőm így visszamegyek egy kicsit ortopédiát rendelni. :-)

Szeretem, bár mikor időnként a kedves doktornő odafingik az orrom alá akkor legszívesebben kirohannék... de nem gondolom, hogy nekem kéne Őt megnevelni...

2010. január 26., kedd

Folytatás....

Úgy gondoltam itt folytatom.
Ez így már teljesen én vagyok. Saját névvel, saját élettel, saját szeretteimmel.

Miért itt?
Mert a másikba már hónapok óta nem írtam... elfogyott az ihlet...
Meg ez jobban tetszik! :-)

Most így a műtét után 8 és fél héttel újra voltam fallabdázni.
Azt hittem teljesen "elfelejtettem"... De nem így történt.
4-5 ütés után visszajöttek a berögzült mozdulatok, és az erő is.
Jó volt... a végére más az összes létező szénhidrátot elégettem a szervezetemből... alig láttam...
Holnap szerintem mozdulni sem fogok tudni. :-)