Elmaradás...

Szóval, igen az előző bejegyzésemben látszik, hogy kicsit a béka segge alatt volt a kedvem. Időnként így járok. De most már minden rendben!!! :-)

Szerda után jött a csütörtök... Kicsit félelemmel, pedig mivel ismerem az alapintézményt azért nem kellett volna ennyire "beszarnom". Terepgyakorlaton voltunk a Mozgi Csillagház tagozatán. Itt halmozottan fogyatékos gyerekek tanulnak. Persze nem annyira fogyatékosok, hogy ne lehessen velük valahogy kapcsolatot teremteni. Lehet. Van akinek van egy füzete és ott mutogatja meg, hogy mit szeretne mondani. Érdekes volt, jó volt. Tudatosodott bennem , hogy Titi lehetne még sérültebb is.

Este elmentem dolgozni kicsit, ahol éjjel aludni is tudtam. Pénteken rendelés, majd utána irány Érd,Marcsihoz. Meglátogattam Zozikát és a friss keresztlányát Barbust is. Majd hozzá, beszélgetni. Annyira nem is kellett keménynek lennem, mert a rendelkezésre álló idő alatt megemésztette, hogy mi vár rá. Porckorong sérve van. Ma volt dokinál. Infúziós kezelés kéne neki. De befeküdni a Gerincgyógyászati Kp-ba hónapok kérdése... De ha két Eü dolgozó összefog... Reméljük sikerül, és megoldjuk gyorsabban is. gyógytornát is kell tanulnia... Megpróbálom ezt is megszervezni neki. Remélem sikerül:-))))

Szombaton voltunk lánybúcsún, és Andi napon. Jó volt... Bár az én bulizási módom inkább szemlélődő mint zajos.
Vasárnap pihi, nyugi.

Hétfő munka. 2 nagy levegő vétel...
Ma meg fallabda. Már vagy egy hónapja nem voltam. Jól esett nagyon!! Hazafele összecsúsztunk egy BMW-vel. Mi voltunk a hibásak, de hogy valaki ilyen autóban ül, nem jelenti azt, hogy bunkónak kell lenni.

Csütörtök megint továbbképzés, és megbeszéljük, hogyan oldjuk meg az infúziót Marcsinak...:-)

Tanácstalanság...

Az élet hoz érdekes dolgokat. Az egyik ilyen az életemben a háttér segítségem. De most erről vele sem tudok beszélni. Nehéz... Nem tudom mit csináljak... Legszívesebben tombolnék. De az nem visz előbbre. Mivel teszek jót??? Ha hisztizek, vagy ha engedem, hogy menjen a saját feje után... Ha visszatartom, vagy ha engedem. Ha feladom, vagy ha harcolok.
Egyedül vagy társsal... Nem szeretek egyedül lenni... De belefogni egy új kapcsolatba, nem hinném, hogy sikerülne.

Kezdek megint eldobni mindent magam körül... Húzodok be a csigaházamba.

Bújnék, de félek...

Tanácstalan vagyok...

Nem tudom szavakba önteni.
Nem értem miért csinálja... Nem értem miért ez a megoldás. Nem értem miért jó ez így? Nem értem , nem értem...

Kérlek kedves szívemnek csücske... SEGÍTS!!!

Endoped 2010 2.nap

Reggel korán kelés. 7kor. Szombaton ilyen korán... Én ezt nehezen teszem... bár már 6 után kicsivel fent voltam... De annyira szeretek aludni!!!

Öltözés, finom reggeli, majd séta a konferencia helyére. Ott figyeltünk tanultunk a végén már nagyon untuk... Szegény utolsó előadók...

Ebéd... Svédasztalos, finom! :-)

Azt gondoltuk, hogy bemegyünk a belvárosba és körbenézünk Szombathelyen... MI tervezünk a konferencia meg keresztbe tesz. Kicsit megcsúsztunk, milyen jó, hogy a 3 órás vonatra vettünk jegyet... Ebéd után vissza a csomagokért a szállodába, majd irány a vasút állomás. Laza 45 perc séta, közben elkapott minket a zápor. Szinte bőrig ázva érkeztünk a pályaudvarra. Még jó, hogy meg volt már a jegyünk. Lehet nem lett volna helyünk visszafelé. Nagyon sokan voltak. Hazaértünk szerencsésen, Drága kijött értünk. Persze ilyenkor minden együtt szokott lenni. Én a vonatról leszálltam, mikor apu telefonált, hogy megérkeztek Mecsekpölöskéről. Még jó, hogy Drága gyerekei itthon voltak, Anna lement Titiért, Ő feljöhetett, minket meg megvártak apuék.

Tegnap nem sok mindent csináltam, elfáradtam.

Ma gyerekek haza, meg persze elmentünk szavazni is. Legnagyobb meglepetésemre Drága fél órát állt sorba, hogy leadhassa a voksát. Persze én nagy szájjal mondtam neki, hogy én nem fogok sorba állni... Dehogynem! Én is álltam, bár ez gyors volt.

Holnap munka, aztán haza felé találkozom drusszámmal, leülünk dumcsizunk kicsit.
Kedden meg megyek lelkizésre. :-)

Endoped 2010 1.nap

Életem 2. konferenciája. Együtt a kolléganőmmel. Azt hiszem nem csak kolléganők vagyunk, és így teljesen jól működik ez az egész . Együtt rendeljük az endokrinológiát. Segítünk egymásnak ahol csak tudunk... Ahogy hallgatom most a csicsergését a pasijával, nem sokáig fogunk már együtt dolgozni...:-( Már előre sajnálom!!! De szerintem neki lassan a család, és a várva várt gyerek lesz a fontos!!! De ennek így kell lenie!!! Drukkolok!!!

Szóval, konferencia... 2 hete a professzor Úr kérdezte meg tőlünk, hogy nem lenne-e kedvünk jönni. De volt. Lett szervezkedés, mert elértette, amit mondtam neki, így pár nappal késöbb tudott csak szólni, hogy ketten jönnénk. De szerencsésen megoldódott minden! Úgyhogy most itt Szombathelyen. Idáig nem jöhetett szakdolgozó (asszisztens, nővér, ápolónő) a konferenciára. Az ok nem tisztázott, ez az első alkalom, úgyhogy most ki is használtuk!
Megbeszéltük Ágival(főnéni), hogy munka után vonatra szállunk és úgy jövünk le. Hiszen ezért nem szerettünk volna szabit kivenni. Erre reggel bejelnti, hogy ha mondtuk volna akkor elintézte volna, hogy már délelött lejöjjünk.... Autóval mentem reggel dolgozni, hiszen Drága ment Sopronba mi meg jöttünk ide, a vonat egy csak Csornánál szedik szét. Ő felvette a gyerekeket és hazavitte Őket, és az autó ott várta Őket a pályaudvaron, a kulcsot meg odaadtam neki a vonaton... Milyen okoska is voltam... Persze Ági azt gondolta, hogy majd megkéri a gkk vezetőt, hogy vigyen ki minket a pályaudvarra... Dehát nem vagyunk gondolatolvasók... Ha mondta volna... Akkor sem biztos, hogy másként lett volna...

Megérkeztünk, kijött értünk az egyik doktornő a pályaudvarra. Beültünk az előadásra és egy kukkot sem értettünk belőle... Genetika... Hát elvileg magyarul mondták de mintha kínaiul hangzott volna... Szerencsére nekünk ennyire mélyen nem kell tudnunk...

Elfoglaltuk a szálláshelyünket, ami kényelmes és tetszetős... Átöltözés, majd indulás vissza vacsorázni.

Kellően éhesek legyünk ezért program volt elötte. Először nagyon nem tetszett aztán meghallottam a csaj hangját és beleborzongtam. Francia sanzonokat énekeltek a kőszegi színház művészei.
Aztán jött a vacsi.
Nem erre számítottunk. Előétel: libamáj pástétom salátaágyon édes kaláccsal
Főétel: Szűzérmék valami gyümölcsös mártáson, zsenge egész zölborsóval, francia krumplival
Desszert: töltött fánk

Leginkább valami jó kis magyaros kajára gondoltunk...

Aztán vissza a szállódába... Az orvosok meg buliznak tovább...:-)))

Egy nap kerekesszékben...

Csütörtök, tehát képzés. Ma mikor bementünk az előadóterembe, azt láttuk, hogy 14 szék és 2 kerekesszék van körberakva. Összesen 16-an vagyunk. MIért is került oda az a 2 kerekesszék... Biztos nem reklám céljából, hiszen ez egy tanfolyam a fogyatékosokról. Mindenesetre a Otto Bock székek voltak, azok meg köztudomásulag jól képzett "kényelmes" székek.
http://www.ottobock.hu/cps/rde/xchg/ob_hu_hu/hs.xsl/1280.html
Arra gondoltam kipróbálom milyen egész nap egy ilyenbe ülni. A tapasztalataim a következők: Védett helyen, ahol kialakítottak helyet, teret, ahol kényelmesen lehet élni ezzel az eszközzel ott kényelmes és élhető. De az ÉLET nevű játék során nagyon kevés az a lehetőség ,ahol élni lehesen egy kerekesszékben. Maga a kiképzése kényelmes , könnyen kezelhető, könnyen manőverezhető. Az biztos, hogy aki bekerül egy ilyen segédeszközbe, fontos, hogy jól érezze benne magát. Még akkor is, ha nem tökéletes az érzékelése. Gyerekek részére feldoható a küllőkre szerelhető vidám képekkel. A teremben lévő székekknél lényegesen kényelmesebb volt ebben ülni egész nap.

Más...
Szó volt a stigmákról, bélyegeinkről... Kinek, mit ragasztottak rá az élete során.
Kinek gének által, kinek a szülei által, kinek a közösség által születtek ezek a "jegyek". De hosszas munkával, a környezet gondolkodásának átformálásával könnyíthetünk ezeken.

A végén szembesülhettünk azzal, hogy az értelmi fogyatokosok hogyan élnek közöttünk. Mennyire élhető, mennyire elfogadó, vagy nem elfogadó a környezet. Amivel szembesültem, hogy van egy társunk akinek a jövő csütörtöki nap délelötti része . Megyünk a Csillagházba ami Titi iskolájának egy tagozata. Itt mozgás és értelmi fogyatékosok vannak. www.mozgasjavito.hu

Kicsit csapongok... Az elején képek közül válogattunk, kinek éppen milyen a hangulata milyen hete volt, milyen érzések élnek éppen benne.
Találtam egy napraforgós képet:



Nekem ez most egy teljesen pozitív életérzést jelent. Szeretném, ha sikerülne egy szülőcsoportot összehozni, vagyunk egy páran akik sérült gyerekeket nevelünk. Jó lenne leülni és beszélgetni. Kibeszélni mindenkinek a gondját, ki hogy éli élte meg a mindennapokat. Azt gondolom nekem ez a célom az életben. Valami utamnak kell lennie, hogy egy mozgásában korlátozott gyermeket kaptam az égiektől....:-)

Holnap megyünk Szombathelyre Endokrin konferenciára. Remélem jó buli lesz!!! Ránk fér némi pihenés!!! :-)

MRI

Ma vittem kedvenc druszámat MRI-re. De persze , hogy ne legyen ez a nap se eseménymentes, reggel találkoztam apukámmal és elmentünk az OTP-be. Én teljesen feleslegesen...
Aztán Boráros tér Aegon biztosító. Befizettem a már régóta esedékes kötelező díját.
Apukám mondta, hogy ne menjek autóval mert ott úgysem tudok parkolni. Miközben haladtam, gondolkodtam. Elvileg pénteken megyünk endokrin konferenciára. Hajam hosszú amúgy is levágatnám... Ezt péntekenként szoktam, mert akkor nem dolgozom sokáig. De jövőhéten erre nem érek rá... Tehát ma ezt el kell még intéznem... Mikor??? Tehát ha esik ha fúj nekem akkor is autóval kell mennem a Boráros térre mert onnan áttudok menni a soroksári tescoba.
Ügyesen találtam parkolót... Nekem egy bajom van a vezetéssel, hogy parkolni kell ez akkor nem baj, ha elég nagy a hely. Na ! Találtam elég nagyot!!! Befizettem, és elmentem fodrászhoz is. Nagyon jó frizurát csinált a csaj! Nagyon tetszik!!! Az alap ugyan az, de tényleg nagyon jól megcsinálta! Tehát elkértem az elérhetőségét! :-)

Utána haza, és mosás... Mire kiteregettem , megjött Marcsi is. Gyors duma még, aztán irány Kerepestarcsa...
Dugó... nagy beszélgetések... csajos nap... Árkád... egy kellemes telefon... imádom mikor évődnek... :-) Drága összeszedése a munkahelyéről, haza...

Majd Marcsit kivittem az Etelére a buszhoz...
És kit látnak szemeim a jegykiadónál??? Ki ül a nyugalom szigetén??? Hát egyik "boxos" társunk. Tudam, hogy szokott ott dolgozni, de meglepett, hogy most nem kerültem el.
...és leszidott... hogy ritkán írok. Igaza van!
De most majd igyekszem!!! :-)))

Holnap pihi... Vasárnap munka, hétfőn pihi...

:-)

Tapasztalatok...

Mint írtam előzőleg tanfolyamra járok. Ott kaptuk ma feladatként, hogy írjuk le az érzéseinkat amik ma értek, és megfogalmazódtak bennünk az ott tartozkodás alatt.
Mint egy blog bejegyzést... Igen ebben vannak már tapasztalataim...
De! Ide tartozik, hogy hétfő reggel úgy ébredtem, hogy nem tudok nyelni. 11-re kellett mennem dolgozni, de igencsak nehezemre esett. Mielött elindultam lázat mértem... már akkor sem volt kevés... Bementem mert ezt diktálta a bensőm... De baromira szarul éreztem magamat. Megkértem egy doki nénit , hogy nézzen már bele a torkomba... Belenézett és "elájult". Mit keresek én itt tüsszős mandulagyulladással??? Hát nem sokat...:-) De lementem dolgozni... 2-kor már
39 fokos lázam volt. Haza küldtek. Itthon lefekvés és abban a pillanatban el is aludtam. 2 napig folyamatosan. Kedden reggel jött Drága, hogy elbúcsúzzon, adtam puszit, vagy sem... nem is emlékszem rá, de arra sem, hogy 20 másodperc múlva bezárta az ajtót. Szinte önkívületben volt 2 napig. Aztán szerda délre jobban lettem.
Így ma irány a tanfolyam.

Hétfőn még hazafelé történt , hogy ültem a villamoson, jött egy kéregető kerekesszékben. Aki velem szemben ült kicsit kilógott a térde, és nem normálisan szólt a pasi, hogy nem fér el, legyen szíves beljebb húzni a lábát, hanem rácsapott. Számomra ez egy akkora tiszteletlenség! Ha én tisztelem és nem elküldöm a francba amiért zaklat akkor tegye már meg, hogy Ő is tisztel minket azért mert emberek vagyunk. Attól, hogy fogyatékos valaki még nem hülye. Attól, hogy ép valaki attól még nem kell rá haragudni.
Régen elzárták a fogyatékosokat az épektől, most meg ugye integrálunk. De ehhez és kell egy fogadó meg egy adó.

Tanfolyamon: Akádolyozottság... Ugye az ember sokmindenben lehet akádolyozott. Mikor novemberben műtöttek és 2 hétig nem tudtam fürdeni Drágára voltam utalva. De neki is akadály volt, hogy hogy segítsen. Mit csináljon. Tényleg mossa meg a hajam??? Tényleg mossa meg a hónomalját? Én nem tudtam... Kénytelen volt. De megtette, mintahoyg én is megtenném, ha Ő szorulna rá. Csak nekem van némi tapasztalatom már abban, hogyan kell segíteni.

Délben eljöttem, de beszéltem egy társammal aki mondta, hogy volt egy feladat ahol a bizalom a másikban (segítőben) feltétlenül kell, hogy pl. csukott szemmel átmenjünk egy olyan terepen ahol "aknák " vannak, a társunk szóbeli irányításával.
Mikor az ember szembesül, hogy neki kell segíteni eltart egy ideig, hogy olyan szavak, gondolatok jöjjenek a felszínre amivel a felelőségem teljes tudatában segíteni tudok. Egy gyereket segíteni más mint egy felnöttet. Egy mozgásában korlátozottat másképpen kell segíteni,mint egy nem látót.
A lényeg biztos az, hogy teljes szívemmel, és nyíltan forduljak a másik felé. Nekem ez még nehéz. Az emberben lerakódva vannak sebek, sértések, kudarcok, fájdalmak. Ha megbántottak, mert mertem bízni, hiszen ezt sugalta a másik és utána ez derékba tör nem biztos, hogy utána ugyanúgy tudok bízni... Nehéz újra megbízni valakiben. Ki kell érdemelni. Ez az utobbi időben keveseknek sikerült. Szerencsére Drága megtalálta azt a falromboló eszközt amivel lerombolta ezeket a falakat.

Szembesülni azzal, hogy valaki fogyatékos nagyon nagy lelki erő kérdése. Mi akik elváltunk már alapból valamilyen szinten fogyatékosok vagyunk, nem testileg hanem lelkileg.... De ezt lehetne órákon keresztül boncolgatni még.... Mára talán elég ennyi...




Más!

Ma Titi kajakozott! Kitalálták az iskolában, hogy hívnak kajakosokat és megmutatják ezeknek a gyerekeknek, hogy Ők is képesek rá! Még akkor is ha fogyatékosok.
Szerintem ezt az élményt sose felejti el! Ugyan úgy mint azt sem, amikor előkészítőben elvitték Őket osztálykiránduláson bobozni! Szerintem sok egészséges gyereket nem visznek el, mert féltik Őket! De itt amire csak lehet vállalkoznak a tanárok, és igyekszenek sok-sok élményt adni ezeknek a gyerekeknek.