Május 12. A nemzetközi ápolok napja
Mikor 1994-ben leérettségiztem sose gondoltam volna, hogy egyszer ki kell mennem egy csomó ember elé, mert kapok valamit…
Szóval… Érettségi… Munka. A Budai Gyerekkórház fül-orr-gégészeti (F-O-G) osztályán kezdtem. Szeptembertől mehettem iskolába gyerekszakápolónak. Ez akkor nagy szó volt, hogy rögtön suli után elkezdheti valaki a képzést. Szerencsésnek mondhatom ezért magamat. Gyakorlatokra kellett járni. Saját intézményen belül megoldottuk. Ennek az lett az eredménye, hogy átcsábítottak a belgyógyászatra.
Ehhez tudni kell, hogy nem éreztem jól magam a F-O-G-en , így a csábítást nem volt nehéz elfogadnom. Itt dolgoztam másfél évet. Majd elegem lett az egészből és elmentem egy ingatlanirodába dolgozni. 10 hónapig bírtam gyerekek nélkül… Innen némi barátnői segítséggel kerültem a Szt. István kórház Újszülött osztályára. Ezt nagyon szerettem. Sikereket értem el, jó volt egy nem „egész”családot elindítani a CSALÁD felé. Milyen egy gyerek, mit és, hogy csináljanak otthon, hogy kellemes életük legyen. Miközben dolgoztam megjelent életemben a férfi is. Majd én is elérkezettnek láttam az időt, hogy gyerekünk legyen. Mivel igen hamar kiderült, hogy ikerterhes vagyok, sajnos hamar betegállományba kényszerültem. Megszületett Titi.
Ezután jött egy 5 és fél éves szünet az egészségügyi pályámban. Mivel az túl egyszerű lett volna, hogy születik egy egészséges gyerekem, ezért hatalmas feladatott kapva egy mozgásában korlátozott gyermeket kellett elindítanom az életbe.
Majd mikor Titi 5 éves lett és találtam neki megfelelő óvodát, kaptam egy ajánlatot. Menjek vissza oda dolgozni ahonnan indultam. Amire kellettem akkor azt szívesen elvállaltam. Mikor érettségi után dolgozni kezdtem az 12 órás műszak ágy mellett, ami most adódott az 4 óra szakrendelőben, laborban. Ez pont jó volt. Szerettem. Majd fejlesztették a recepciót és olyan ember kellett, akinek van némi köze ehhez az egészhez és talán tudja koordinálni a betegeket a rendelésekre. 3 hónapig egy kolléganővel csináltam , majd 9 hónapig egyedül. Megadatott az amire vágyik az ember, hogy bekerülhessen orvosok mellé rendelni. Nagyon szeretem csinálni, rengeteget tanulok belőle, és azt érzem, hogy az orvosok szeretnek, becsülnek.
3 éve összevonták a Budai Gyerekkórházat a Szt. Margit kórházat meg a Szt. János kórházat. Igazából tavaly tudatosodott bennem, hogy van ilyen nap. Nemzetközi ápolok napja… A mi kórházunkból évente 2 ember kap ezen a napon valamilyen elismerést.
Tavaly a kolléganőnk kapta Ápolási igazgatói Dicséretet. Nagyon örültünk neki.
Idén a főnököm a lelkemre csomózta a kolléganőmmel együtt, hogy nekünk muszáj mennünk! A hátunk közepére sem kívántuk. De hát ha menni kell, menni kell.
Meg sem fordult a fejemben, hogy valaha ilyen megtiszteltetésben lesz részem… Idén a kolléganőm kapott Ápolás igazgatói dicséretet, én meg Főigazgatói dicséretet. Nálunk ennél nagyobb elismerés nincs. Max a minisztériumi… De azért azt gondolom nagyon nagyot kell tenni. Kb. Massa kaliberű embert ápolni…
Azért érdekességnek a végére… Minden pénteken a főigazgató helyettessel rendelek. Mikor átvettem a virágot meg a papírt, tőle is kaptam 2 puszit. Odasúgta a fülembe, hogy holnap ugye találkozunk??? Erre mit mondhattam volna? Persze hogy ott leszek és találkozunk!
