Karácsonyi készülődés

Ma van advent első vasánapja... Egyre közeleg a karácsony. Gyerekkoromban imádtam. Ilyenkor már , mikor anyukámék késöbb értek haza és egyedül voltam nyitogattam a szekrényajtókat, kutattam, kerestem. Sose bírtam a titkokat. Persze azóta megtanultam, hogy adni sokkal nagyobb öröm, sokkal élvezetesebb azt látni, hogy a másik örül neki, tetszik neki, és meglepődik.
Én megkaptam álmaim egyik ajándékát, egy mosogatógépet. Így megbeszéltük drágával, hogy nekem ne vegyen semmit. A gyerekeket lepjük meg, de mi felnöttek vagyunk, ha valamit szeretnénk úgyis megbeszéljük és megvesszük.
Lányom már 2 éve rágja a fülemet egy Nintendo Wii-ért. Nekünk ez nem csak játék, hanem fejlesztő eszköz is. Főleg a FITT része. Megbeszéltem vele még az év elején, hogy megkérjük a mamáék Jézuskáját hogy lepje meg vele az idén. Elrebegte a szüleimnek mit szeretne, és mikor kicsit elöbb mentünk, mint ahogy igértük, apukám haza állított a játékkal. Úgy kellett behozni, hogy Titi ne vegye észre. Sikerült. Sőt. Utána még elhoztam magunkhoz mert ki kellett probálni. Így Titinek meglesz az óriási öröme karácsonykor.
Remélem időnként engem is hozzá enged férni, mert nekem is jót tesz. Lehet sokat nevetni, és fogyni vele...:)

Köszönjük  Jézuska földii helytartói, drága szüleim!!!

Klónozás...

Milyen jó lenne ha tudnám magamat klónozni...
Az egyik kolléganőm a héten szabin van, mivel őszi szünet van. Így helyettesítek ortopédián, de ezzel együtt engem is kell helyettesíteni az endokrinon. Na itt borult ki a bili. Mikor meglátta a dokinő, hogy nem én vagyok, és ki helyettesít kiakadt. Irány fel a főnökhöz... De mit tud csinálni Ő??? Nagyon semmit. Mert mint mondta én kirázom a kisujjamból az ortopot, és időre végzünk, addig mással sokkal hosszabb a rendelés.
Erre jön a doktornő akivel az ortop rendelem, tavaly együtt rendeltünk, hogy olyan jó lenne ha maradnék mellett és együtt rendelnénk mert sokkal gyorsabb, és neki kevesebbet kell írni, figyelhet a betegre.
Akkor ne beszéljünk még három orvosról (gasztro) akik ragaszkodnak hozzám...
Természetesen van kolléganőm akinek a  munkáját én sem tudnám csinálni. Mert sose csináltam, mert azt sem tudom mikor mit kell csinálni.
Október elején volt egy kiakadása a főnénimnek, mondhatom féltékenységi jelenetnek is... Hogy engem két munkacsoport is elvitt konferenciára, és neki ilyen munkatársa még nem volt. Nem teszek én azért semmit, hogy szeressenek velem dolgozni... Vagyok, és csinálom a dolgom.
Ugye sok ember nem tud azzal mit kezdeni, hogy utálják. Én meg nem tudom klónozni magamat, hogy mindenki örüljön annak aki vele dolgozik.
ui: Reggel jött egy sms... Ügyeletből, megkérte az egyik orvos a másikat, hogy cseréljenek, erre leesett, hogy akkor velem fog dolgozni. Örömét írta le...
Ott is szeretnek! :)