2013. november 16., szombat

A tovább....

A további bejegyzések a

 http://pamacscica.blogspot.hu/  -on találhatók.

Egyszer volt...

...egy álmom...

Most úgy érzem ezt az álmot élem!

Minden kerek, és nagyon jól vagyok!


Persze minden felfogás kérdése. Mert vannak azért gondok, vannak fejet törni való kérdések. De szerencsére kaptam odafentről egy olyan gyereket aki elfogad ilyennek, aki örül annak, hogy én is boldog vagyok. Aki nem féltékeny erre. Aki vesz egy nagy levegőt, egy kicsit sír előtte, de megbeszéljünk, és azt mondja tégy úgy anya ahogy neked/ nekünk a legjobb. Ha te így érzd , biztos igazad van.
Nem mondom, hogy könnyű, nem mondom, hogy olyan egyszerű úgy élni, hogy most én vagyok a fontos, ill. mi vagyunk a fontosak.

De szeretnek, és szeretek. Ennél fontosabbat nem tudok elképzelni az életben.

2013. szeptember 13., péntek

Egy új élet kezdetén...

A nyár elején elgondolkodtam azon, hogy kell-e nekem ennyi munkahely, kell-e nekem széthajtanom magam, kell -e örök stresszben élnem, még akkor is ha ez csak heti 2 napomat veszi el a héten. Többször átbeszéltük ÉLETtel, átrágtuk, kiköptük, megemésztettük, végig gondoltuk a lehetőségeket, és meghoztam a döntést amit július közepén tudattam mindenkivel. Várva vártam szeptember 1-jét! Persze még várt rám egy leszerelési procedúra aminek egy részét nem kívánom senkinek. Amit a T-mobil csinált velem az kicsit kiakasztott. 2x küldött el másik papírért, tök feleslegesen. 3x-ra már a kapcsolattartóval mentem, meglátták és láss csodát azonnal megoldottak mindent. Utána már szerencsére ment minden mint a karikacsapás.

Érdekes úgy dolgozni, hogy nem beszélhetnek a kolléganők egymással, mert úgy néz ránk a főnöknőnk mintha életellenes bűnt követtünk volna el. Isteníteni kellett mikor hétvégén bement dolgozni...

Így szeptember 1-től már csak 2 helyen dolgozom Titinek nem kell negyed 7-re suliba mennie. Alhat kicsit többet, és mosolyogva mehet suliba.

A suli... A 7. évfolyam. Meglepetés alapjában nem ért minket. Bejöttek az új tantárgyak, és lett új történelem tanárja Titinek. Én ennek örülök, annak kevésbé, hogy ők az első osztálya... Kíváncsi vagyok milyen tapasztalatok szereznek vele a gyerekek.
A nagy falat A kőszívű ember fiai lesznek... (sajnos bármennyire ciki vagy sem, de nem tudtam végig olvasni, sőt a film sem kötött le... :(
Az első hét a Himnuszról szólt. Teljesen ledöbbenek, hogy Titi mennyire könnyen tanul verset, tök hosszú  verseket, de elég gyorsan el is felejti. Azt gondolom ez a betegsége egyik következménye.
Egyenes arányosság -Fordított arányosság...
Felfedezések, barokk, reneszánsz, reformáció ellenreformáció, kálvinizmus. ÉLETtel tanul törit hetente 1x. Imádom hallgatni, imádom, hogy bármit kérdezhetek mesél ÉLET. Nem hülyének tekint amiatt , hogy ezek nem maradtak meg a fejemben. Engem más érdekelt, másban vagyok jó.

Folyt. köv.

2013. augusztus 1., csütörtök

A kimaradásról...

Hát igen.... Megint elhanyagoltam az én kis blogocskámat.

Hoztam egy elhatározást, miszerint megpróbálom használni a tavaly megszerzett képesítésemet és feljebb lépek a ranglétrán egy kicsit. Meg végig gondoltam, hogy van 3 munkahelyem, ami kicsit kizsigerel, ill. időnként olyan pszichés "megzakkanásom" van más hisztijei miatt , amit már nehezen visel a környezetem. Ebből kiderül, hogy igen , nem szeretem a műhisztis nőket.... akik a maguk hülyesége és megfelelniakarásukból fakadóan sírnak, rínak, de közben mosolyogva csinálják.
A másik indokom, hogy ennyi pénzért....

Szerencsémre egy olyan orvossal dolgozom együtt, aki tudott segíteni a tovább lépésben. ÉLETtel kicsit kipofoztuk az önéletrajzomat, amit elküldtem e-mailben. Láss csodát, még aznap felhívtak, hogy mikor tudok bemenni egy beszélgetésre. Időpont egyezkedés után villant az agyamban, hogy uhhhh, én aznap konferencián vagyok...  Nem baj! Reggel megmutatom magam, és ameddig ők hallgatják a sok okosságot, addig én átmegyek a megbeszélésre. Ami teljes sikerrel zárult. Másnap telefonált az ápolási igazgató, hogy akkor a következő héten még le kéne ülnünk beszélni, mert ők látnak bennem fantáziát. Amit gyorsan eldöntöttem, hogy nekem az a pénz amit ők ajánlottak kevés... De, elmentem és beszéltünk.

Ami szépen közbeszólt, hogy pikk-pakk váltsak az egy beszélgetés  a lányommal, ill. egy gondolatmenet... Mi is a fontosabb... A kihívás vagy a szabadságom. Most még a szabadságom ami a döntés alapja volt.

Mit is jelent a szabadság?
Nekem azt, hogy van normális emberi időben, mikor más dolgozik, nekem nem kell kivenni szabit, hogy ügyeket tudjak intézni, ill. Titit nem fél7re kell suliba vinni. Péntek reggel még odabújhatok ÉLEThez, és du kivihetem a vonathoz. Nekem ezek nagyon nagyon nagyon fontosak!!!!

Ami biztos, hogy az egyik munkahelyemről szeptember 1-gyel elmegyek. Jön 4 hónap ami alatt kipihenem a lelkii terrort.
Januárban meg lehet tovább lépek... Akkor is a szabadságom lesz a legfontosabb... de talán már a kihívás keresése is előtérbe kerül.


Kicsit más...

Anno  mikor kiderült hogy észak Buda az Észak -Magyarország régióhoz csatlakozik egészségügyi ellátás terén örültem... Most kevésbé...
Nagypapám több napig rosszul érezte magát, gyenge lett... kihívtam az ügyeletet, akik beküldték a Honvédkórházba... Este 10-re értünk be, és 3 óra volt mire egyáltalán orvos hozzá szólt. A 90 éves ember addig ott ült egy vas széken... Kértük, hogy esetleg lefekhetne... erről lazán elfelejtkeztek...
Másnap du 6kor vitték át a Margit kórházba...  Nem kicsit háborodtam fel... Azt sem kérdezték meg , hogy kér-e egy pohár vizet? Hova jutunk??? Én szégyellem magam amiért az eü-ben dolgozom.

Szóval zajlik az élet....

2013. május 5., vasárnap

"Barbiek" koncert

Még nincs egy éve, hogy kedvenc középiskolai osztálytársaim elhívtak koncertre ahol egy közös osztálytársunk is zenél. Menjünk, mondtam... Na itt vesztem el... Megszerettem, beleszerettem a zenébe a mondani valóba.
...és ez a zene fertőz, nagyon... :D Fertőzi a barátaimat és a lányomat is. Már hónapok óta mondja mondogattja, hogy anya, nyáron mikor olyan helyen játszanak vigyél el engem is.
Tegnap jött el ez a nap. Megbeszéltük Dorka barátnőmmel, hogy Budaörs nincs messze , menjünk koncertre. Ő hozza a barátnőjét én viszem Titit. Még otthon náluk ők "bátorra itták magukat". :)
Mi már teljesen felkészültek voltunk, mert kedden , az utolsó tanítási napon bezsuppoltam a kerekesszéket az autó hátuljába, így tegnap csak ki kellett venni, ülhetett bele gyermek és irány a koncert. 
Pont a koncert elejére érkeztünk meg. Bent a dühöngőbe kerekesszékkel nem biztos, hogy szerencsés lett volna, így a szélén álltunk le, onnan is látható volt minden.
Egyszer csak Dorka barátnője megkérdezte az arra járó menedzsert, hogy nem tudnánk-e bemenni a színpad mellé, mert a gyerek onnan jobban látna. Kisvártatva 2 VIP jeggyel tért vissza. Titi és Szilvi így bement tombolni a backstage-be. Majd egy idő után utánuk ment Dorka is.
Koncert végén természetesen megvárták a zenekart és készülhettek fantasztikus fotók együtt.









Köszönjük a kedvességet, meg a lehetőséget!!

Egy örök rajongót szereztek maguknak ezzel!!

Gyerek teljesen felpörögve hajnal 1kor aludt el. :)

2013. április 29., hétfő

Gondolatok...

Túl vagyok egy csodálatos hétvégén. Azt gondolom, hogy ha más lenne a helyemben nem így jellemezte volna ezt a 2 és fél napot.
Titi elment a barátnőjéhez és ott töltötte  a hétvégét. Mi pedig péntek délután egy jó kis fül akupunktúra után barátságot kötöttünk a festékes vödörrel meg a walkiddal.
2 lakiként élem az életem. Egyik "lakiságom" az otthonomnak mondott lakás ahol utálok élni, utálom a helyzetet és menekülök onnan 16 éves korom óta. Próbáltam... de nem megy, hogy ott éljek. Megoldás lenne eladni, és elköltözni, de egy panelból hova? Úgy, hogy a nagyapámmal együtt kell élni, és  nem hinném, hogy költözne... Itt is volt tapétázás meg festés 3 hete. De szerencsére ahhoz sok közöm nem volt.
Bezzeg a hétvégén! A másik "lakiságom" a párom lakása. Tavaly a tél elején leáztunk, és ezt meg kellett már csinálni. De ha belefogunk valamibe akkor az egész lakást fessük ki. Beszereztük a megfelelő anyagokat, festék, ecset, henger, takarófólia.
Péntek du. ÉLET nekiállt kifesteni a fürdőt meg a konyhát. Életében először fogott ilyen eszközöket a kezébe. Tök ügyesen megcsinálta, bár akadtak kisebb-nagyobb problémák, hogy , hogy férjen be a létra a fürdőbe, meg, hogy érje el a legtávolabbi sarkot, de megoldotta. Pénteken elküldött kicsit vásárolni, hogy kell még ez meg az... ne nehezítsem meg a dolgát azzal, hogy beleszólok. De kellenek ezek az élmények is egy kapcsolatba, hogy tudjam, tudjuk meddig mehetek el. Este beestünk az ágyba.... kis szeretgetés és alvás.
Szombat reggel viszonylag korán kelve újra neki veselkedés a festésnek. Elkezdődött a logisztikázás a nappali-hálóval. Mit hova tegyünk, hogy elférjen, és 2 falat meg a plafon egy részét megtudja közelíteni. De mert akartuk sikerült. Összepakoltunk,  és elkezdődött a szépítés. Szombaton is volt egy köröm boltba, mert kellett még takarófólia, meg ablakpucoló cucc.
A fizikai munkát az én ÉLETEM csinálta a szellemi pluszt adtam én hozzá. :)
Azt már előre kitaláltuk, hogy szombat este elmegyünk szórakozni kicsit. Elindultunk, de a végén otthon kötöttünk ki. Közben jutott időnk egy mélyebb beszélgetésre, meg némi alkoholos italok vásárlására is.
Vasárnapra már csak egy 2 -2 és fél órás munka maradt hátra. Reggel kényelmesen felkeltünk, elmentünk még festékért, mert az szombaton elfogyott, a szobát átpakoltuk, hogy a maradék 2 fal is lefestésre kerüljön, majd nekiveselkedett az én kedvesem a munkának.
Jött a visszapakolás, szoba átrendezés, ki és megmosakodás, és a jól megérdemelt pihenés.
Amit tudok, hogy kellenek ezek a hétvégék nekünk, ami jut és amikor jut, mert feltölt és talán teljesebbé teszi a kapcsolatunkat. Kell, hogy kommunikáljunk egymással minél többet és ha úgy adódik meg kell oldani a problémákat.
Imádom, hogy megfontolt, hogy engem sem enged bele hülyeségekbe, és visszafog, hogy tanít, hogy tanulhatok tőle.
Azt gondolom, hogy ÉLET-nek ez a festés terápia is volt. Ez egy érzés, nem tudom, hogy van-e mögötte igazság , de ha az érzéseim nem csalnak meg, meg  az amit mond, amit abból következtetek , akkor neki fontos volt most, hogy fizikailag kicsit leterhelje magát.

2013. április 25., csütörtök

Engem az ág is húz... avagy minden összejött

Na , hol is kezdjem...
Talán még tavaly év végén kéne... Egyik délután arra eszméltem, hogy 2 nagy csípés van a hátam közepén. Viszket , és csak nő... Nem gondoltam én semmi rosszra, de megkértem a kollégámat nézze meg. Hát csúnya. Hívtam az allergológus doktornőt a kórházba, hogy rá tudna-e nézni. Rátudott. Mondta is mi csípet meg... Szemem szám tátva maradt... Nálunk ilyen bogár??? Tuti nincs. Porszívóztam mint az örült, de nem találtam semmit... csípések meg csak lettek rajtam... meg Titin is.
Volt férjem mesélte, hogy náluk is van ilyen bogár. :( Mikor Titi ott aludt csípésekkel teli jött haza.
Hozta haza egyik pénteken voltférj a gyereket és elkezdett kutakodni... Hát megtalálta az elkövetőket a nagypapám szobájában.. Megbizonyosodtunk... hívatlan vendégeink vannak... Elindult a küzdelem, az interneten a bújás, ki , hogy tudott megszabadulni tőlük. Nekünk a 4. hónap ami talán megoldja. Volt kint 3x szakember aki azt mondta kiirtották... Nem sikerült. Tegnap olyan volt kint aki a szüleim ismerőse. Most drukkolunk! Elég volt belőlük!!!
Ezzel elindultunk egy lavinán...
Beadtam az adóbevallásom... 91.000-ft-ot kell befizetnem, mondjuk ez az én hibám, mert hülye vagyok a hivatalos papírok kitöltésében.
Elromlott a mosógépem.
Voltférj rátérdelt Titi szemüvegére.
...és akkor még elmentem nyári gumit cseréltetni... Nem volt időpontom, csak az elhatározásom, meg a csomagtartóban a csere gumi készlet. Keresgéltem... aztán találtam egy gumis aki nem időpontra dolgozott. Feltette a centírozóra a gumikat és azt mondta, hogy üt a felni. Vigyem el felnishez. Elvittem... Nagy szemekkel nézett, hogy hogy lehet valaki olyan hülye, hogy a kötegelő műanyag drótot amire egy vonalkód, meg az van rányomtatva melyik tengelyen volt a kerék, nem veszi le...
Akkora szerencsém volt, hogy ki is cserélték, egy fél óra várakozás után a kerekeimet.

Ami jó: az a magánéletem ÉLETTEL!!! Az fantasztikus! Megélünk minden álmunk vágyunk. A hétvégén meg festés...