2011. július 11., hétfő

Nyaralás

Egy rövid nyaralás Szerencsen... Persze a gyerekek probálgatták a határaimat...

A gyerekek lizingeltek... Az az Drágáé.
Augusztusban folyt. köv.

2011. július 7., csütörtök

Kétség eloszlatva... döntés megszületve...

Szóval.... Úgy döntöttem, hogy itthon maradok.
Miért???
Mert szerintem ez a legjobb döntés. Menjenek, érezzék jól magukat. Én meg addig alszom amíg jól esik, addig vagyok fent amíg jól esik. Összepakolom a lakást, és mire hazajönnek szép rend fogad mindenkit. Titinek is meglesz a szobája. Pihenek, alszom, feltöltődöm. ...és nagyon fog hiányozni Drága, hiszen a másik felem.
De így jobb mindenkinek. Az én idegrendszeremnek, Drága lelkének, idegeinek. 6 napot együtt lehet a gyerekeivel.
Hétfő reggel hazavonatozom Szerencsről.

Augusztusban 1 hetet úgyis együtt töltünk.
Ígéretet kaptam , hogy kárpótol Drága.

Tehát... a jövőhéten nyaralok!!!

2011. július 3., vasárnap

Öröm, düh, kétség...

Öröm:  A legnagyobb örömöm a lányomban van. Mert valahogy egy olyan nagyon jól sikerült gyerek lett. Az élet bármennyire is akadályok elé állít minket, de Ő dacol ezzel és igyekszik a lehető legtöbbet és legjobbat kihozni belőle. Miért is mondom ezt???
2 hete lett vége a sulinak. Bizi osztás. Amit tudtunk láttunk, az az , hogy nem lesz a bizonyítványa. Tanult és tett is érte éppen eleget, még úgyis, hogy közben volt egy közel 3 hetes kimaradás mikor műtötték a lábát.
2 héttel az évvége előtt szólt az osztály főnöke Titinek, hogy jó lenne ha megjelennénk az év zárón... Mondtam magamban, hogy na megint kapunk egy könyvet. Mindegy , jó is az, ha elismerik a gyereket.
Igen , megkapta a jutalom könyvet. De mint kiderült nem ezért kellett mennünk. Gyerek kapott az iskola alapítványától egy ösztöndíjat! Ezt összesen 4en kapják. Egy alsós, 2 felsős, és egy gyerek aki a Csillagházban tanul. Az alsós Titi volt. Meglepődtem. Igazán nem is tudtam értékelni akkor, hogy ez mit is jelent. Aztán amikor jöttünk el, akkor köszönt oda mindenki és gratuláltak Titinek. Így értettem meg, hogy ez nem kis dolog.

A másik öröm ami a gyerek által ért. Az is egyfajta elismerés. Kértem, hogy menjen színjátszani, mert neki úgyis az eszéből kell, majd megélnie. Ha nem is lesz színész, vagy nincsenek is ilyen ambicíó, de a memóriájának, és a gondolkodásának mindenképpen jót tesz. Jövőre tervezte be a tanár nénijük, hogy előadják a Szentiván éji álmot. Most lesz nyáron egy, egy hetes tábor ahol felkészülnek rá. Titi az egyik akit név szerint meghívóval hívtak meg.

A düh: Van Drágának egy nagyon jó barátnője. Akinek a férje Kecskeméten tanít , mint töritanár. Sokat jár az osztályával Erdélybe. Elhatározták, hogyha van kedvünk, akkor idén menjünk el együtt meg Drága gyerekei mi is , és nézzük meg milyen is ez a vidék. Elvileg júli 11-én indulunk. De elötte még elmegyünk Szerencsre Drága anyukájához. Tegnap telefonált Emese, hogy akkor Ő nekünk is bevásárol... Minek is??? Kérdeztem...  Ami fix, hogy én egy nagyon válogatós ember vagyok. Elég kevés az a kaja amit megeszek. Tehát nekem ne vásároljon be. De azt gondolom, hogy vagyok annyira képes, hogy egy hétre amit vinni kell összeszedjem és megvegyem. De leginkább megvegyük.  Most nagyon elgondolkoztam rajta, hogy szeretnék-e így menni én is Erdélybe... Nagyon nem szeretem mikor helyettem szeretne valaki bármit is megcsinálni. Mintha én erre képtelen lennék. Szerencsre lemegyek. Aztán majd kiderül.
A kétség meg természetesen ebből adódik. Ha elmegyek jól fogom érezni magam? Ha nem érzem mégsem jól magam , akkor minek is mentem? Valahol a szívem mélyén mennék. De nem mindig ez a jó választás. Most nagyon úgy érzem, hogy nem a szívem szerint kell cselekednem.