Évvége

Háát...Idén is eljött az év vége.
Ilyenkor az ember számadást csinál...
Én is ezt teszem...
Volt idén rossz is (szerencsére ez csak mutatóba) inkább jó dolgok történtek.
Az év elején még nehezen másztam ki a tudatból, hogy aki szeretet az már nem ezt érzi, de szerencsére ha engedem akkor jön más, és jött is! Persze ez a helyzet nem a legideálisabb, de most boldog vagyok, kiegyensúlyozott és megélem az életem! Nekem ez most mindennél fontosabb.
Sikeresen levizsgáztam idén, nagy para mellett, de volt ki segítsen, és ráleltem egy remélhetőleg jó emberre akivel barátnővé fogadtuk egymást és átsegítettük magunkat a nehézségeken.

Titi élete is rendben van. Fejlődik, virul , rájött milyen jó olvasni, és szívkérdésekben is kezdi az élet harcait.

Így az év végén jól eső volt egy koncert ahova barátokkal mentem, és jól eső a tudat, hogy szüleim jóvoltából van egy olyan járgányunk ami biztonságos és elég nagy ahhoz, hogy beleférjen a kerekesszéke Titinek.

Visszagondolva semmi olyat nem tettem amire nem lennék büszke, ne az én előre haladásomat segítené elő az életben!

Szóval, mindenkinek (magamnak is)  hasonlóan jó,és eredményes új évet kívánok!!!

A vizsga

Szépen lassan eljött a pénteki nap is az életembe. Ez a szépen lassan ez erős túlzásnak gondolom, mert amíg egy évvel ezelőtt mikor kezdtük a sulit azt gondoltam, hogy ahh... ez mennyire messze és mennyi időnk is van, a tapasztalat az volt, hogy szuperszonikus sebességgel érkezett el ez az időpont.
Előtte megint összeültünk a csajokkal, hogy felfrissítsük a tudásunk. Jók voltak ezek a napok, beszélgettünk, tanultunk, kicsit kimozdultunk a saját kis fészkünkből, és összedobtuk amink van.

Péntek reggel 8 óra.
Nem én voltam az első aki megérkezett! Ezt is megélem, hogy leszokok róla, hogy én legyek az első.
Lassan gyülekeztünk, megjöttek a tanárok, és gyűltek a sötét felhők is a fejem felett. Természetesen mindig van az ember életében és a tételsorban néhány olyan tétel ami nem a szívem csücske, és persze én mindig hozom a formám és azt húzom ki amit nagyon nem szeretnék, pedig nem úgy megyek be, hogy Édes Istenem csak ezt vagy azt a tételt ne húzzam ki....    
Nyolcadik voltam a névsorban, ez már az előző vizsgán is bevált, hogy névsorban megyünk be, és úgy vizsgázunk.
Kihúztam... (nem azt kellett volna, már megint...) Ilyenkor mindig elkezdem erősíteni magam, hogy pedig ezt én tudom, és milyen okos vagyok, csak idő kell, hogy letisztuljon minden és felszínre törjön a tudás. Kétségbe nem szoktam esni, az elég volt egyszer mikor érettségiztem. Azóta kísért ez , "szar tételt" húzok ármány.
Projekt.... hogy nekünk ehhez mi közünk... hiszen ez felső fokú képesítést feltételez, ez meg igencsak középfokú képzés. De nagy levegő és irány megvédeni a szakdolgozatot.
Soha az életben nem írtam még ilyet, gőzöm nem volt róla, hogyan kell.
A témát kiválasztottam már jó régen, csak közbeszóltak a feletteseim. Aztán kerestem másikat, az már szimpi volt mindenkinek. Élettel összeültünk kérdőívet gyártottunk, kitöltettem, kiértékeltem, és Életem értelme nekiült és megfogalmazta az egészet. Nem vagyok egy jó fogalmazó, mindig ráírta anno kedvenc magyartanárom a dolgozataim végére, hogy " PONGYOLA"...  Így utána gondolva, lehet nem is a fogalmazásomra értette, hanem ezt kellett valakinek karácsonyra vennie...  :) :)
Na ma már ez mindegy is.
Szakdolgozat időre leadva és most védhettem meg. Megkaptuk a várakozási időnkbe az értékelő lapot amire írta az olvasó tanár a megjegyzéseit... Teljesen ledöbbentem... Az értékelőtanár és a vizsgaelnök is a legjobb osztályzatot adta rá! Én ennek mennyire nagyon örültem!!!! Leginkább azért mert élet írt már nekem egy dogát anno kommunikációból amíg én otthon feküdtem lázasan keveset tudva önmagamról. Hát az nem lett valami fényes! De tudtam, hogy ennek sokkal de sokkal jobbnak kell lennie. Ez így is történt!

Megvédtem, és kicsit elbeszélgettünk annak jótékony hatásáról is, hogy én miért is írom ezt a blogot. Nekem ez egy terápia. Kiírom magamból ami bent feszélyez amit különben nem tudom, hogy dolgoznék fel.

Így a végére egy nagy gratula nekem, meg persze ÉLETnek is!