2010. július 29., csütörtök

Az életünk...

...zajlik. Nem kicsit.

Nyár van. Titi táborban. Július elején volt először. Akkor próbálta ki. Nagyon tetszett neki. Szerencsére olyan társakkal került össze akiket szeret és a nevelő aki velük volt Ő is a szíve csücske. Nagyon jól érezte magát. íez sporttábor volt, ahol naponta mentek Vácra úszni, lovagoltak és kajakoztak, kenuztak egy-egy már több éve kajakozó-kenuzó gyerekkel egy hajóban. Integrálódtak!! Végül is ez az élet rendje. Azért mert Ők a mozgásukban korlátozottak, attól még teljes értékű gyerekek.

Miután hazajöttek volt anyukámnál "megőrzésen", meg egyedül otthon is. Szerencsére az egyedüllét otthon is teljesen működőképes. Számítógépen néz meséket, olvas, Tv-t néz. Kaja , inni való odakészítve.

Lassan megy az idő és újra eljön a tábor ideje... Tegnap elment Titi alsós táborba. Kedvenc barátnőjével egy szobába, és kedvenc tanár nénijével.

Drágának új munkája van. Nem Ő kereste, hanem Őt keresték meg. Ráadásul egy mai beszélgetésből kiderült, hogy aki odahívta az mellette áll mindenben. Szerencsére Ő a főnök...:-)
Ami jó, hogy az elöző munkahelyén a főnökével megmarad a jó kapcsolata.

Augusztusban rengeteget fogok dolgozni... nem baj!!!
De jövőhéttől szabi!!!!!!

Úgy volt, hogy jönnek Drága gyerekei... Hát kedves exe, most is megbolondult...
Majd kialakul valami... Unatkozni nem fogok az már biztos!