Jó régóta nem írtam már.
Pedig nekem ez egy jó kis terápia.
Lenne pedig mit. Sokszor miközben történnek az események mindig elhatározom, hogy összegyűjtöm, hogy mikor ideérek végre akkor leírhassam. De ahogy megoldom a problémát törlődik az egész és már szinte nem is emlékszem rá.
De azért van miről írni.
Munka: Jól érzem magam a házi orvosi rendelőben. Azt érzem, hogy a szülők is elfogadnak, ha úgy látják, hogy elég az én segítségem akkor jönnek és hozzám fordulnak. Persze ami orvosi kompetencia abba próbálok nem beleavatkozni. A kórházban is most jól alakulnak a dolgok. Béke van, mosolygás. A szívem csücske ügyelet pedig számomra az agyi megterhelés mellett azért egy nagy lelki felüdülés is.
Törpi jól van, kamaszodik , serdül és ezt mindketten megszenvedjük kicsit. Hisztis, és sokszor nem enged abból amit Ő a kis agyacskájával kitalált. Persze vannak olyan dolgok amikben azt érzem meg kell győznöm, mert különben saját magát hozza kellemetlen helyzetbe. Nekik a barátságok kezelése elég nehéz. Hiszen egy szűk környezetben élik az iskolás mindennapjaikat. Ha ott veszekedés van akkor az kihat szinte az egész környezetre. De ha ezt egy szülő nem tudja felmérni akkor azt hiszem rossz helyre hozta a gyermekét.
Elég nehezen viselem nagyapámat, ahogy öregszik ahogy lassul, meg az alap probléma ami fenn áll köztünk. Nem viselem el, hogy mindenáron bele akar szólni az életembe.
Szerencsére Titi elég jól tolerálja, hogy én esténként meglépek. Ahhoz, hogy működjek, muszáj a szeretet , muszáj, hogy odabújhassak ÉLEThez. Szükségem van arra ,hogy szeressen, hogy érezzem, hogy élvezzem amit kapok tőle ezekben a hétköznapokban.
Közben alakul egy barátságom is, amiről nem gondoltam volna elsőre, hogy tud ilyen szoros lenni. De abban a kivételezett helyzetben vagyok, hogy velem hajlandó találkozni, hajlandó leülni beszélgetni. Egyelőre még én vagyok a lelki szemetes az akinek elmeséli az életét aki ezt meghallgatja. Azt gondolom fog fordulni a kocka. Valamiért egymáshoz sodort minket az élet.
Decemberben kitaláltam, hogy azzal lepem meg a párom, hogy csináltatok egy szexi naptárt rólam neki. A képek el is készültek a naptár azóta fent van a falon. A csajjal aki a képeket csinálta összebarátkoztam. Aztán egy beszélgetés kapcsán kiderült, hogy van nekünk egy közös ismerősünk is. Aki nekem elég jó barátom. Sajnos a beszélgetés alatt olyat is megemlítettem amit nem lett volna ildomos ezért R kicsit megorrolt rám. Volt egy bő hónap mosolyszünet. Amit én egyáltalán nem éreztem annak. De aztán elmondta, hogy gondolkodott, meg vívódott sokat. De azt gondolta kaphatok még egy esélyt. Ami persze jó, de nekem is szembe kellett néznem a helyzettel. Gondolkodtam, próbáltam olyan lehetőséget keresni, hogy ne kelljen mind a két embertől elválnom. Azt hiszem megtaláltam.
Az jó, hogy R olyan ha valamit eldönt utána lezárja és megy tovább, tehát most így megint haladhatunk tovább.
Ami megdöbbentett a héten. Beszélgettem D-vel. Ez velünk sokszor előfordul, mert mint emberek szeretjük egymást csak az együtt élés nem megy. Mesélte, hogy az új barátnője akiért elhagyott e-mailen kapja meg valakitől az én lóboxos napló bejegyzéseimet. Ezek szerint van valaki közös ismerősünk aki nagyon unatkozik.... Lelke rajta, ha azt gondolja, hogy ezzel bármit is elér.
November óta suliba járok. Most az első leadandó dolgozatnál gondolkodtam el rajta nagyon, hogy lehet ez életem egyik legrosszabb döntése volt. ÉLET nagyon ellene van. Azt mondja segít mindenben, de neki is van éppen elég munkája meg dolga. Nem tudom, egyelőre nagyon azt érzem, hogy nem fogok tudni levizsgázni , és a hátam közepére sem szeretném ezt az egészet.
Most ennyi...
