Évvége

Háát...Idén is eljött az év vége.
Ilyenkor az ember számadást csinál...
Én is ezt teszem...
Volt idén rossz is (szerencsére ez csak mutatóba) inkább jó dolgok történtek.
Az év elején még nehezen másztam ki a tudatból, hogy aki szeretet az már nem ezt érzi, de szerencsére ha engedem akkor jön más, és jött is! Persze ez a helyzet nem a legideálisabb, de most boldog vagyok, kiegyensúlyozott és megélem az életem! Nekem ez most mindennél fontosabb.
Sikeresen levizsgáztam idén, nagy para mellett, de volt ki segítsen, és ráleltem egy remélhetőleg jó emberre akivel barátnővé fogadtuk egymást és átsegítettük magunkat a nehézségeken.

Titi élete is rendben van. Fejlődik, virul , rájött milyen jó olvasni, és szívkérdésekben is kezdi az élet harcait.

Így az év végén jól eső volt egy koncert ahova barátokkal mentem, és jól eső a tudat, hogy szüleim jóvoltából van egy olyan járgányunk ami biztonságos és elég nagy ahhoz, hogy beleférjen a kerekesszéke Titinek.

Visszagondolva semmi olyat nem tettem amire nem lennék büszke, ne az én előre haladásomat segítené elő az életben!

Szóval, mindenkinek (magamnak is)  hasonlóan jó,és eredményes új évet kívánok!!!

A vizsga

Szépen lassan eljött a pénteki nap is az életembe. Ez a szépen lassan ez erős túlzásnak gondolom, mert amíg egy évvel ezelőtt mikor kezdtük a sulit azt gondoltam, hogy ahh... ez mennyire messze és mennyi időnk is van, a tapasztalat az volt, hogy szuperszonikus sebességgel érkezett el ez az időpont.
Előtte megint összeültünk a csajokkal, hogy felfrissítsük a tudásunk. Jók voltak ezek a napok, beszélgettünk, tanultunk, kicsit kimozdultunk a saját kis fészkünkből, és összedobtuk amink van.

Péntek reggel 8 óra.
Nem én voltam az első aki megérkezett! Ezt is megélem, hogy leszokok róla, hogy én legyek az első.
Lassan gyülekeztünk, megjöttek a tanárok, és gyűltek a sötét felhők is a fejem felett. Természetesen mindig van az ember életében és a tételsorban néhány olyan tétel ami nem a szívem csücske, és persze én mindig hozom a formám és azt húzom ki amit nagyon nem szeretnék, pedig nem úgy megyek be, hogy Édes Istenem csak ezt vagy azt a tételt ne húzzam ki....    
Nyolcadik voltam a névsorban, ez már az előző vizsgán is bevált, hogy névsorban megyünk be, és úgy vizsgázunk.
Kihúztam... (nem azt kellett volna, már megint...) Ilyenkor mindig elkezdem erősíteni magam, hogy pedig ezt én tudom, és milyen okos vagyok, csak idő kell, hogy letisztuljon minden és felszínre törjön a tudás. Kétségbe nem szoktam esni, az elég volt egyszer mikor érettségiztem. Azóta kísért ez , "szar tételt" húzok ármány.
Projekt.... hogy nekünk ehhez mi közünk... hiszen ez felső fokú képesítést feltételez, ez meg igencsak középfokú képzés. De nagy levegő és irány megvédeni a szakdolgozatot.
Soha az életben nem írtam még ilyet, gőzöm nem volt róla, hogyan kell.
A témát kiválasztottam már jó régen, csak közbeszóltak a feletteseim. Aztán kerestem másikat, az már szimpi volt mindenkinek. Élettel összeültünk kérdőívet gyártottunk, kitöltettem, kiértékeltem, és Életem értelme nekiült és megfogalmazta az egészet. Nem vagyok egy jó fogalmazó, mindig ráírta anno kedvenc magyartanárom a dolgozataim végére, hogy " PONGYOLA"...  Így utána gondolva, lehet nem is a fogalmazásomra értette, hanem ezt kellett valakinek karácsonyra vennie...  :) :)
Na ma már ez mindegy is.
Szakdolgozat időre leadva és most védhettem meg. Megkaptuk a várakozási időnkbe az értékelő lapot amire írta az olvasó tanár a megjegyzéseit... Teljesen ledöbbentem... Az értékelőtanár és a vizsgaelnök is a legjobb osztályzatot adta rá! Én ennek mennyire nagyon örültem!!!! Leginkább azért mert élet írt már nekem egy dogát anno kommunikációból amíg én otthon feküdtem lázasan keveset tudva önmagamról. Hát az nem lett valami fényes! De tudtam, hogy ennek sokkal de sokkal jobbnak kell lennie. Ez így is történt!

Megvédtem, és kicsit elbeszélgettünk annak jótékony hatásáról is, hogy én miért is írom ezt a blogot. Nekem ez egy terápia. Kiírom magamból ami bent feszélyez amit különben nem tudom, hogy dolgoznék fel.

Így a végére egy nagy gratula nekem, meg persze ÉLETnek is!

Vásárlás...

No nem én vásároltam magamnak... Jó, egy farmert vettem, mert már nagy szükségem volt rá.

Az elmúlt 2 hétben elég sokat beszélgettem D-vel. Gyógyítgattam beszélgetéssel a lelkét. Ha kibeszéli talán neki is jobb. Sajnálom őt nagyobb, rettentően drukkoltam neki, hogy most jöjjön össze az élete a szerelme.
Hát sajnos olyat tett, amiért az ÉLET a SZERELEM büntet.
Szóval... megkért menjek el vele vásárolni. A közös életünk ezen szegmense mindig is működött.
Tegnap 24 órában dolgoztam. Éjjel sikerült aludnom telefonokkal és bejövő beteggel együtt kb 3,5 - 4-órát. Ezzel már napi szintem működőképes vagyok, csak ha ágyat látok, ill. vízszintesbe kerülök akkor perceken belül bealszom.
Reggel munka után irányba vettem Rákoshegyet. Ugye a szerelemért az ember milyen sokat tud költözni??? Hát majd máskor meggondolja...
Rövid beszélgetés, új albérlettel ismerkedés után bekunyeráltam magam a fürdőszobába egy zuhanyért... Büdösen csak ne menjünk már vásárolni...
Aztán irány az Árkád.
2 helyet tűztünk ki célként. Gyógyszertár, és C & A.
Nem a parkolóházba álltam, meg hanem a lakótelepen, kisebb sétára a Bevásárló kp-tól. Ajtón be, balra gyógyszertár. Beszereztük a beszerezni valót. Majd következő bolt C&A.Ez gyors futamnak néz ki...
Farmer... meg kellett keresni a megfelelő méretet és utána pikk-pakk megvolt a 2 nadrág. Közben felkaptam 2 szimpi inget is. Ránézésre , nekem tetszett, tudtam, hogy neki is tetszeni fog, és mintha ráöntötték volna.
A következő nagy kihívás a kabát vásárlás, mert itt kemény kritériumoknak kellett megfelelni. De hát olyan kabátot kapni amit kb 6-7 évvel ezelőtt  Ausztriában vett még anno ex-el... szinte lehetetlen.
De amit találtam neki, és azt gondoltam jó lesz a végén neki is tetszett.
Majd nekem farmer, és közben még talált 2 pulcsit is... Szóval sikeresen zártuk a bevásárló körutunkat.

Így ide a végére azért ide kívánkozik, hogy a párom tudta , hogy hova megyek és kivel. Sőt miközben úton voltunk többször beszéltünk telefonon is.
Persze kaptam mástól olyan megjegyzést , hogy csak egy miatt akarja, hogy elmenjek vele... csak azt akarja.
De erről szó sem volt.

:)

A vizsga... meg az előzmények

Tavaly nyáron amikor visszautalták a nyugdíjbiztosítós pénzem elhatároztam, hogy abból tanulni fogok. Élettel elkezdtünk keresgélni olyan képzést amihez nem kell felvételi, és én is képes vagyok elvégezni. :)
Így találunk egy egészségügyi menedzser képzést. Nagyon sok féle - fajta van a piacon, ez volt a legolcsóbb, de mivel ezt egy egészségügyhöz közel álló intézmény szervezte, azt gondoltuk, hogy ez lesz az ideális.
Nem kell sokat megjelenni 1 év alatt 4x, viszont lehet otthon tanulni. Hát aki nem ebben dolgozik , annak nem biztos, hogy ez az ideális képzési rendszer. A 4 alkalom az főleg  a dühről, és az adminisztrációról szólt. Az elején részt vettünk egy vezetői tréningen ami kommunikációs tanfolyam.Az nagyon jó volt, főleg, hogy én nagyon szeretem ezeket a lehetőségeket.
Majd kommunikációból kellett modulzáró házi dolgozatot írni. Na az nagyon nem sikerült jól... De ezen is túlléptem. Nagy levegő, ez is megvan. A következő nagy feladat a menedzsment házi dolgozat. Ezt jól kitaláltam, de a kórház felső vezetése megtorpedózta. Majd esélyt sem adva, hogy újabb kudarc élményem legyen a szűkebb környezetemben töltettem ki egy kérdőívet és annak feldolgozása lett a dolgozatom alapja. Ez szívem csücske a burnout (kiégés) lett. Azt gondolom jól sikerült! A visszajelzés is ezt bizonyította.
Majd elkezdett vészesen közeledni október 26-a. 30 tétel, és tudás...
Szerencsére volt aki megszerezte a kidolgozott tételeket, így csak tanulni kellett. Jött a 4 napos ünnepi hétvége.  Jó idő, lehetett volna bármi mást csinálni csak tanulni nem... De nekünk a 30 tétel bevarázsolása az agyunkba volt a feladat. 3-an ültünk össze és igyekeztünk minden tudást beleadni, és megtanulni amire a tanárok kíváncsiak lesznek.
26-án izgulva jelentünk meg a vizsgán, majd tétel húzás... Persze, hogy azt húzza ki az ember amit a legkevésbé szeretne. Nekem a kontrolling jutott. Ami eszembe jutott leírtam, elmondtam. A tanárunk persze hozzá mondott még sok mindent, de azt gondolom amit kellett az elhangzott tőlem. A jegyem is ezt mutatta. 75% azaz, 4est kaptam. Egy picike kő legördült.
A következő nagy esemény a szakdolgozat leadása, megvédése, és újra tétel húzás lesz.
November 30.
Aki tud kérem drukkoljon!!!!
Előre is köszönöm!

Régen volt...

Régen volt mikor az akkori párom rávett, hogy írjak blogot. Akkor még lebegtünk a fellegek felett kb 5 cm-rel. Most hogy 1 év és pár nappal a szakításunk után újra elkezdet írni a blogját jelent valamit.
Sose fogok beleszólni más életébe, hiszen az enyém sem fenékig tejfel és ha megkaparnánk  mások kívülről mézes-mázos életét abból is az derülne ki, hogy belül nem minden oké.
Ha gondolkodik az ember az eszével akkor az látható, hogy egy jóval fiatalabb nő nem fog leülni, és nyugodtan  megmaradni egy középkorú pasi mellett... Ő élni szeretne, tanulni és karriert építeni. Azt látom, hogy ez a jóslatom is beteljesedett... Pedig annyira drukkoltam, hogy sikerüljön neki! Ha már én kevés voltam...

Ide teszem, hogy ne kelljen keresgélni....
http://secondedition.freeblog.hu/


MÁS

Szerdán kimentünk anyámékhoz felköszönteni Őt a szülinapján. Hazafele az én kis édes kislányom megkérdezi, hogy nekem gyerekként volt-e saját véleményem. Igen volt, csak senki nem volt rá kíváncsi. Éppen ezért vannak ilyen téren hiányosságaim.
Viszont másfél éve van valaki aki kíváncsi rá, így rengeteget beszélgetünk, ez által rengeteget tanulok még mindig az élet dolgairól.

Titi megjegyzése erre az volt, hogy igen ÉLET jóember! Igen az! Nagyon az! (és most rettenetesen hiányzik!!!)


MÁS

Holnap visszavágó Activytiben! Barátnőm nagyon hajt a győzelemre... múltkor sorsolással döntöttük el, ki kivel lesz, és a sors úgy hozta, hogy Ő a párommal van egy csapatba... Na ki fog nyerni????

Mi.... :)  
Hiszen egy nagyon jó estét fogunk együtt tölteni!!!

Úszik...

Sose gondoltam volna...
De többször bizonyította már, hogy akaratereje az van... több is mint gondolnánk.

Most bizonyította... Jó én már tudom egy ideje... de most meg is örökítettem...

Nem sok... de ennyit sikerült felvenni és megörökíteni.

Nyaralás...

Az elmúlt időben az ilyen fajta kikapcsolódásból nem igazán jutott nekem. Amíg volt D az életemben, addig az iskolai nyári szünet első  vagy második hetében mindig lementünk egy hétre az anyukájához. De 4 gyerekkel az nem nyaralás...

Idén úgy gondoltam megkérdezem a szüleimet nincs-e kedvük elvinni minket nyaralni. Szerencsémre volt kedvük. :) Így 10 napot Keszthelyen töltünk.
Az élet úgy hozta, hogy a kedvesem is most ment szabadságra. A mi kis különleges kapcsolatunkban ez nehézség is meg könnyebbség is. De szerencsére a mai modern technika segítségével így is napi kapcsolatban vagyunk.

A tegnapi nap valahogy olyan furán alakult. Titi is nyűgös , akaratos duli-fuli volt, és a mi kis világunk is tüskét próbált okozni a kapcsolatunkba.

Aztán ma hajnalra talán minden rendeződik.

 

 

Duli-fuli kisasszony

..és akkor még egy kép arról amit minden este az égen látunk.

Hőlégballon