2010. február 11., csütörtök

Napok...

Mennek egymás után...

Drágával alig beszélgetünk... igazából ez mostanában tünt fel. Szerintem neki is hiányzik, mert beszélt Katával és mondta neki. De tudom, ha szervez valamit azt csak tökéletesen szereti megszervezni. Így sajnos sokat idegeskedik is. Talán ilyenkor az segít neki a legtöbbet ha hozzábújok és érzi , hogy mellette vagyok!

Titi: szombat éjszakát a wc-n töltötte. Ment a hasa. Nem tudom mi lehet az oka... láza nem volt, hányni nem hányt. Ami biztos, hogy ilyenkor rengeteg vírus van a levegőben. Bárhol, bármit össze tud szedni az ember.
Pénteken éjszaka mikor dolgoztam akkor is hasmarsot , és hányást csillapítottam telefon keresztül a legtöbbet.

Munka: mióta új rend szerint dolgozunk kicsit jobban érzem magamat.
Jó elismeréseket hallgatni, és mostanában szerencsére ebből kijut. Kolléganőmmel együtt csináljuk az endokrin rendelés, bármelyikünk képes lenne egyedül is , de mindkettőnknek vannak szívecsücske rendeléseink. Arról nem beszélve, hogy nagyon sok orvos ragaszkodik már egy-egy emberhez. Megszoktuk egymást.
Az élet furcsa fintora, hogy gey rendelés megy... helyette kiteljesedik egy másik. Ebben a másikban kaptam meg magamnak az igazgató úrat. Alapjában nekem teljesen mindegy ki ül a másik oldalon. De valamiért én ennek az embernek a kedvence lettem. Ahányszor átmegy a főnéni hozzá, mindig úgy jön vissza, hogy már megint utánad (azaz utánam) érdeklődtek... Meg ki fog pénteken rendelni vele... Biztos neki is máshogy kell az agyát beállítania más-más emberhez.

Szombaton farsangi buli... Jó lesz biztosan.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése