Tapasztalatok...

Mint írtam előzőleg tanfolyamra járok. Ott kaptuk ma feladatként, hogy írjuk le az érzéseinkat amik ma értek, és megfogalmazódtak bennünk az ott tartozkodás alatt.
Mint egy blog bejegyzést... Igen ebben vannak már tapasztalataim...
De! Ide tartozik, hogy hétfő reggel úgy ébredtem, hogy nem tudok nyelni. 11-re kellett mennem dolgozni, de igencsak nehezemre esett. Mielött elindultam lázat mértem... már akkor sem volt kevés... Bementem mert ezt diktálta a bensőm... De baromira szarul éreztem magamat. Megkértem egy doki nénit , hogy nézzen már bele a torkomba... Belenézett és "elájult". Mit keresek én itt tüsszős mandulagyulladással??? Hát nem sokat...:-) De lementem dolgozni... 2-kor már
39 fokos lázam volt. Haza küldtek. Itthon lefekvés és abban a pillanatban el is aludtam. 2 napig folyamatosan. Kedden reggel jött Drága, hogy elbúcsúzzon, adtam puszit, vagy sem... nem is emlékszem rá, de arra sem, hogy 20 másodperc múlva bezárta az ajtót. Szinte önkívületben volt 2 napig. Aztán szerda délre jobban lettem.
Így ma irány a tanfolyam.

Hétfőn még hazafelé történt , hogy ültem a villamoson, jött egy kéregető kerekesszékben. Aki velem szemben ült kicsit kilógott a térde, és nem normálisan szólt a pasi, hogy nem fér el, legyen szíves beljebb húzni a lábát, hanem rácsapott. Számomra ez egy akkora tiszteletlenség! Ha én tisztelem és nem elküldöm a francba amiért zaklat akkor tegye már meg, hogy Ő is tisztel minket azért mert emberek vagyunk. Attól, hogy fogyatékos valaki még nem hülye. Attól, hogy ép valaki attól még nem kell rá haragudni.
Régen elzárták a fogyatékosokat az épektől, most meg ugye integrálunk. De ehhez és kell egy fogadó meg egy adó.

Tanfolyamon: Akádolyozottság... Ugye az ember sokmindenben lehet akádolyozott. Mikor novemberben műtöttek és 2 hétig nem tudtam fürdeni Drágára voltam utalva. De neki is akadály volt, hogy hogy segítsen. Mit csináljon. Tényleg mossa meg a hajam??? Tényleg mossa meg a hónomalját? Én nem tudtam... Kénytelen volt. De megtette, mintahoyg én is megtenném, ha Ő szorulna rá. Csak nekem van némi tapasztalatom már abban, hogyan kell segíteni.

Délben eljöttem, de beszéltem egy társammal aki mondta, hogy volt egy feladat ahol a bizalom a másikban (segítőben) feltétlenül kell, hogy pl. csukott szemmel átmenjünk egy olyan terepen ahol "aknák " vannak, a társunk szóbeli irányításával.
Mikor az ember szembesül, hogy neki kell segíteni eltart egy ideig, hogy olyan szavak, gondolatok jöjjenek a felszínre amivel a felelőségem teljes tudatában segíteni tudok. Egy gyereket segíteni más mint egy felnöttet. Egy mozgásában korlátozottat másképpen kell segíteni,mint egy nem látót.
A lényeg biztos az, hogy teljes szívemmel, és nyíltan forduljak a másik felé. Nekem ez még nehéz. Az emberben lerakódva vannak sebek, sértések, kudarcok, fájdalmak. Ha megbántottak, mert mertem bízni, hiszen ezt sugalta a másik és utána ez derékba tör nem biztos, hogy utána ugyanúgy tudok bízni... Nehéz újra megbízni valakiben. Ki kell érdemelni. Ez az utobbi időben keveseknek sikerült. Szerencsére Drága megtalálta azt a falromboló eszközt amivel lerombolta ezeket a falakat.

Szembesülni azzal, hogy valaki fogyatékos nagyon nagy lelki erő kérdése. Mi akik elváltunk már alapból valamilyen szinten fogyatékosok vagyunk, nem testileg hanem lelkileg.... De ezt lehetne órákon keresztül boncolgatni még.... Mára talán elég ennyi...




Más!

Ma Titi kajakozott! Kitalálták az iskolában, hogy hívnak kajakosokat és megmutatják ezeknek a gyerekeknek, hogy Ők is képesek rá! Még akkor is ha fogyatékosok.
Szerintem ezt az élményt sose felejti el! Ugyan úgy mint azt sem, amikor előkészítőben elvitték Őket osztálykiránduláson bobozni! Szerintem sok egészséges gyereket nem visznek el, mert féltik Őket! De itt amire csak lehet vállalkoznak a tanárok, és igyekszenek sok-sok élményt adni ezeknek a gyerekeknek.